Beszélgessünk! – Anya-lánya hitben, cselekvő szeretetben való együttjárása 

Beszélgessünk!

Anya-lánya hitben, cselekvő szeretetben való együttjárása

Március 2-án a Szent István Katolikus Általános Iskolában került megrendezésre az első élménybeszámolós Beszélgessünk program Juhászné Derekas Judit tanárnő szervezésében. Nagy érdeklődés és meleg tea mellett családias hangulatban ismerhettük meg Máté Erzsébet és Szente Réka –anya és lánya – közös zarándokútjainak képes krónikáját, bensőséges történetét.

Bár a 2022-ben teljesített közel 700 km-es Szent Ignác útjuk volt az élménybeszámoló központjában, bevezetésként a 2019-ben végigjárt Camino-jukról is és a magyarországi Szent-Jakab útról is hallottunk. Meséltek személyes indíttatásukról, akkori élethelyzetek belső megéléseiről, az útra való elhívásukról, az arra való felkészülésükről.

Az El Camino de Santiago a világ leghíresebb zarándokútja, évszázadok során milliók járták már végig és kaptak jelentős erőt a lelki megújuláshoz és átalakuláshoz. Régebben a zarándokok vallásos lelki gyógyulásukat keresték, a mai zarándokok önmaguk megismerése és megtalálása miatt kelnek általában útra. A mai napig óriási népszerűségnek örvend – ezt Zsóka és Réka is megerősítette az úton, a zarándokszállásokon készült felvételeikkel, de ezek mellett a hágón-hegyen átkelő gyalog útról, az útjukat kísérő kolostorokról, templomokról is láttunk szép fotókat. A diavetítés alatt körbejártak a pecsétekkel teli zarándokútlevelek, útikönyvek, az úton gyűjtött szimbolikus kincsek, valamint Zsóka hátizsákját, hálózsákját is elhozta,praktikus, gyakorlati tanácsokkal látott el, sőt – sokunk számára eddig ismeretlen – cipő szárító eszközt is mutatott, ami jó szolgálatot tett egy-egy hosszú nap után.

Camino itthon: Zsóka és Réka a Tihanytól – Lébényig tartó 170 km hosszú magyarországi Szent Jakab-út részét egy hét alatt teljesítette. A magyarországi kegyhelyig, a lébényiSzent Jakab apostol-plébániatemplomig tartó útjuk már sokkal csendesebb volt a caminoi-hoz képest: elvétve, csak néhány útitárssal találkoztak ezen a szakaszon, így könnyebb volt a belső megélésekre fókuszálni.

Anya és lánya múlt év nyarán Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának nyomában járt, aki népszerűséget hajszoló katonából vált lelki vezetővé, és aki 500 évvel ezelőtt elsőként tette meg a ma már Camino Ignacianóként, Szent Ignácként ismert, Loyolától Manresáig tartó, 640 km-es életváltoztató útját. Ez a Szent Ignác zarándokút, nincs annyira a köztudatban, jóval kevesebben fordulnak meg rajta, mint a Camino-n, Zsókának egy film kapcsán került látókörébe és a mai napig nem kapható például magyar nyelvű útikönyv sem. Réka elmondása szerint, ami a Camino-hoz képest legnagyobb különbség volt az, hogy bár a hivatalos napos jelzéskövethetően végigmutatja az utat, azonban sokkal ritkábban vannak zarándokszállások, ezért több stresszt, szervezést kíván menetközben alternatív szálláshelyek felkutatása, foglalása. Nyári hónap lévén az árnyéknélküli sivatagi szakaszok jelentették a legnagyobb fizikai kihívást, míg lelki szempontból a templomok, a templomokban töltött áhítatok hiányoztak a Camino-hoz képest nekik. Azonban személyes narratívájukból átszűrődött, hogy ezeknek az utaknak nem csupán hosszuk volt emberfeletti, hanem az általuk megélt mélységek, magasságok is.

Az úti beszámolók után először Réka beszélt a telefonos lelki segélyszolgálatnál végzett munkájáról, amit szociális munkásként Szegeden kezdett el, s bár megterhelő, nehéz olykor ez az hivatás, ő nagyon sokat köszönhet neki. Ezek az éjjel-nappal ingyenesen hívható vonalak bajbajutott, krízisben lévő személyeknek hivatott segíteni önkéntes és anonim alapon. Réka elmondása szerint egyre nő ezeknek az eseteknek a száma, ami a társadalom egyre rosszabb mentális állapotát mutatja, egyre többen vannak, akik magányosak, kilátástalannak látják életüket, ilyenkor odafigyelést, meghallgatást, empátiát, törődést kapnak a segítőktől.

Ezután Zsóka mesélt a miskolci Erzsébet Hospice Otthonban végzett önkéntes munkájáról, amit már nyugdíjas korában néhány hónappal ezelőtt kezdett. Ez a hospice ház egyidőben 17 végstádiumú daganatos betegeknek nyújt segítséget a fájdalom enyhítésével, a méltó elmenetel megteremtésével. Zsóka e betegek körül végzi el a szükséges dolgokat, hol etet, hol csak a kezét fogja az arra szorulónak. Nem könnyű vállalás ez, mielőtt megérkezik azért imádkozik, hogy legyen mindig kellő ereje hozzá, miután eljön a háztól viszont azt érzi, hogy növekedett a szeretet benne. „Hálával szeretni és szolgálni” – üzenetet még a zarándokútjain kapta meg.

Ezután az értékes, tartalmas találkozó után Judit arra biztatta a jelenlévőket, hogy hozzanak témákat bátran, folytatódjon a kialakult párbeszéd, beszélgessünk!