2017. május 27-ére kirándulást szerveztek osztályunknak a tardi szülők, Kleszó Tibor vezetésével. A Sándor-völgyben gyülekezett az osztály apraja és nagyja 10 óra körül. Mire mindenki megérkezett, az ebédhez való alapanyagok az előkészítés után már az üstben sorakoztak. Mindenki kipakolta az általa hozott elemózsiát, innivalót, pokrócokat, labdákat.
Csapatunk első állomása a tardi tájház volt. Sándor-völgyből a „kertek alatt” érkeztünk az épülethez, ahol Szolnoki Andrásné Erzsi néni már várt minket. Tőle megtudhattuk, hogy a tájház bal oldali főépülete valószínűleg a XIX. század első harmadában épült. A dél-borsodi lakóházakra jellemzően szoba-konyha-kamra elrendezésű. A ház mostani belső állapota hozzávetőlegesen az 1930-as évek időszakát tükrözi. Fala vertfal, szélessége csaknem 1 m. Ennek köszönhetően télen meleg, nyáron hűvös volt. Tetőszerkezete ágasfás-szelemenes. Az ilyen típusú házakat felülről kezdték építeni. A tetőszerkezet másik érdekessége, hogy vasszögeket, ácskapcsokat nem használtak, faszögeket ütöttek minden második gerendába. A ház tetejét náddal fedték be.
Az utca felől található a tisztaszoba (első szoba), a következőben állt a kemence. Ebből a helyiségből ¬a lakószobával szemközt ¬nyílik a kamra. A harmadik helyiségben (kamra) tárolták az élelmiszereket: ládákban és zsákokban a búzát, gabonát, zsákokban a krumplit, szakajtóban a szemes termények egy részét. Itt kapott helyet a fiatalasszony hozománya is, az ágy és a láda, később a fiókos komód, nevezték ezt itt kaszlinak is. Egyes helyeken a fűtetlen kamra lakóhelyül is szolgált. A tisztaszobában a fiatalok, a kamrában az öregek laktak. A mosószék, az elhasználódott ruhadarabok, a létra, a háztartásban és a mezőgazdaságban használatos eszközök ugyancsak itt kaptak helyet. Lehetőségünk volt megnézni és egyet-egyet kipróbálni is a használati tárgyak közül, felpróbálni a tardi matyó népviseleti ruhát. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is élvezték a beöltözést.
A tájház buggyos házához egy másik épület is tartozik, annak szomszédságában, amit a XX. században építettek. 2002-ben a községi önkormányzat a szomszédos telken álló harmadik épület megvásárlásával tovább bővítette a tájházhoz tartozó lakóházak számát. Itt beöltözhettek a gyerekek is a tardi népviseletbe, és táncolhattak a Hagyományörző Központ színpadán.
Következő állomásunk a templom volt. Karkus Andrásné Marika néni, aki 35 éve harangozó, már várt minket a templomkertben. A Szent Péter és Pál tiszteletére épített Árpád-kori eredetű templom főoltárképét Takács István festette meg, mely Szent Péter és Pál apostolokat ábrázolja Jézussal és a Szent Kereszttel. A szentély mennyezetén az utolsó vacsora látható, a hajóban a Kereszttel megdicsőült Jézus angyali seregekkel. A bejárat felett az ácsműhelyben látható Szent József a gyermek Jézussal, de megfigyelhetjük a tardi népviseletbe öltözött Szűz Máriát is. Maga a templom egyhajós. A mellékoltárt a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tiszteletére emelték. A szentélyben Jézus szíve és Mária szíve szobrok állnak, hátrébb a Pieta (Fájdalmas anya), Szent István, Szent Erzsébet, Szent Antal a kis Jézussal és Szent Teréz. A bejáratnál helyezték el a Lourdes-i barlangot. A gyerekek énekét Marika néni egy-egy cukorkával jutalmazta.
A Sándor-völgyben már várt minket az ebéd: gulyásleves – Ádám Attila készítette üstben – üdítők és a szülők által hozott desszertek. Ebéd után volt lehetőség egy kis pihenésre, játékra és vetélkedőre: labdázás, kötélhúzás, barangolás a környéken, felnőtteknek pincelátogatás.
Az erős szél sem vette el a kedvünk, várt már minket a Szabó család gazdasága, ahol Szabó Viktor volt a vendéglátónk. Megtekinthettük a szarvasmarhákat, mezőgazdasági gépeket, kis borjúkat simogathattak a gyerekek. Akinek volt kedve, annak lovaglásra is volt lehetősége Szabó Attiláéknál.
Tartalmas és élményekben gazdag kiránduláson vett részt az osztály, amelyet gyermek és szülő egyaránt élvezett.
Szent István Katolikus Általános Iskola
2.a osztály
