Nyeste István igazgató úr beszéde, mely elhangzott iskolánk alapításának 90., és újraindításának 25. éves évfordulójának ünnepén, 2016. október 7-én a Közösségi Házban.
Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem ünnepi köszöntőmet: „Félig sem oly fontos az, amit tanítunk gyermekeinknek, mint az hogy TANÍTUNK. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol az megmarad.”(Eötvös József)
Arra emlékezünk, hogy elindult Mezőkövesden az Egyházi elemi népoktatás. Két dátumot írtak fel kollegáim ide. Kilencven évvel ezelőtt a település vezetői élén Dr. Kiszely Pál jegyző úr úgy gondolták építenek egy modern iskolát. Szmrecsányi Lajos egri érsek támogatta az elképzelést és az akkori vallás és közoktatási miniszter Gróf Klebersberg Kunó anyagi forrást is biztosított. A település vezetése az iskola működtetésére felkérte az Isteni Megváltó Leányai apácarendet, mivel azt gondolták, hogy jó kezekbe került az oktatás ügye. Ez így is lett. Az apácák nagyon jó munkát végeztek és az itt élők hamar szívükbe zárták őket és szerették az iskolát. Sajnos a kommunista diktatúra véget vetett a katolikus oktatásnak és elzavarták a nővéreket az iskolából. Így történhetett,hogy negyvenegynehány év elteltével a rendszerváltozás után újra el kellett indítani a katolikus oktatást a városban. A Jézus Szíve Plébánia plébánosa Balog Simon esperes atya, Veres András káplán atya és a szülők kezdeményezésére Molnár Mária vezetésével újra elindult a katolikus oktatás. A működtetést az egri főegyházmegye vezetője Dr. Seregély István érsek atya vállalta. Ha a két indulás között akarunk párhuzamot keresni, akkor sok hasonlóságot találhatunk.
Az indulást mindig egy nemzet pusztító időszak előzte meg. 1926 előtt az első világháború és a Trianoni ország csonkítás, míg 1991 előtt a kommunista diktatúra négy évtizede, hogy melyiknek volt károsabb hatása országunkra azt mindenki maga eldöntheti, De biztos, hogy a felemelkedés záloga mindkét esetben az oktatás felemelése, támogatása.
Egy másik hasonlóság, amit ma már megmosolyoghatunk. Mindkét időben voltak olyan hangok amik ellene szóltak a katolikus oktatás ügyének: „az apácák csak a gazdag gyermekekkel fognak foglalkozni” „a katolikus iskolában mindenki csak papnak vagy szerzetesnek tanulhat””egész nap csak imádkoznak” Ma már tudjuk ezek az állítások hibásak voltak. A nővéreket mint már említettem nagyon hamar megszerették az itt élők és még a rend feloszlatása után is sokan adományokkal támogatták őket.
Mára remélhetőleg a Szent István Katolikus általános iskolát is elfogadta a város és a környék lakossága. Talán túlzás nélkül mondhatom, hogy szeretik és megbecsülik intézményünket. Ennek egyik jele, hogy egyre többen bízzák ránk legnagyobb értékeiket gyermekeiket. Az újra induláskor 320 tanulónk volt ma már több mint 400 gyermek jár intézetünkbe (különösen figyelemre méltó ez a növekedés annak tükrében, hogy sajnos egyre kevesebb gyermek születik az országban. Nemcsak a létszám növekedés jele a megbecsülésnek, hanem az a segítőkészség, amely a szülőkből az iskola felé árad. Bármiben szívesen segítenek és ez fontos jelzés számunkra. Persze nem lehet hátra dőlni. Már mindent jól csináltunk. Nincs mit fejlődni, de igenis van. Mindig törekedni kell a jobbra.
A munkánknak sokszor van rossz ,árnyoldala is, amikor az ember azt gondolja Minek választottam ezt, de ahogy tegnap este ott ültem az irodámban és próbáltam összeszedni a gondolataimat, megszólalt az iskola kórusa és éreztem nem szabad csüggedni, hiszen van értelme a munkánknak. Ezalatt 25 év alatt több mint 1000 diák került ki intézményünkből, és lett belőlük lakatos, mérnök, orvos, klíma szerelő, pék, bolti eladó, ügyvéd és még az elvetemültebbek közül még tanár is. Minden tanítványunknál az a célunk, Hazáját szerető, A Jó Istennel megfelelő kapcsolatot ápoló megfelelő tudással rendelkező jó emberek legyenek. Ha így volt eddig és lesz a jövőben is jó munkát végeztünk. Köszönöm minden munkatársamnak az eddigi munkáját és kérem őket ugyanilyen lendülettel, vagy még nagyobb elánnal végezzék hivatásukat. Mert miénk az egyik legszebb hívatás.
Köszönöm továbbá Érsek Atyának, aki mindig támogatja iskolánkat és fontosnak tartja az oktatás ügyét, erre jó bizonyíték az hogy a Klebersberg intézmény fenntartó után a legtöbb intézményt az Egri Főegyházmegye tartja fenn.
Köszönöm miniszterhelyettes, államtitkár Úrnak, hogy az iskola indulása óta képviselőként, polgármesterként is segítette iskolánkat.
És utoljára de nem utolsó sorban köszönöm polgármester Úrnak, aki szintén a kezdetektől támogatja minden téren az intézményünket
Köszönőn a műsor összeállítóinak a lelkiismeretes munkáját kiemelve Kovácsné Együd Ilona tanár nőnek.
Annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy ma, midőn a legnehezebb időn túlestünk és a magyar nemzet kálváriaútjának nagyobbik részét már megtette, az előttünk álló rövidebb úton leroskadni nem fogunk, s meglesz az államban és a társadalomban a szükséges erő és áldozatkészség arra, hogy a bennünket megelőzött nagy nemzedékektől átvett kulturális kincseket a jövő nemzedéknek átadhassuk.
