Iskolánkban régi hagyomány a Madarak és fák napja alkalmából rendezett Sipos Ferenc Emlékverseny, melyen emlékeztetjük a tanulóinkat a természet szeretetének, védelmének fontosságára.
16 csapat mérte össze erejét június 6-án, a legjobbak jutalomban részesültek. Idén a hatodikos tanulók voltak a legügyesebbek. Gratulálunk!
A csapatverseny eredménye:
2016. június 6-án iskolánkban interakítv történelem órákra került sor, amely Kürti Péter lovasíjász, hagyományőrző jóvoltából került megrendezésre. A szervezést Tóth Viktória és Plank Gábor történelemtanárok végezték. az órák reggel 8 órakor kezdődtek, és egészen 3/4 2-ig tartottak. Tanulóink kivették részüket a jurta felállításában illetőleg berendezésében és a lebontásában.
Az órák keretében Kürti Péter előadásában ismereteket szerezhettek az őseink mindennapi életéről, ruhaviseletéről és egynémely mai napig élő szokásáról, hagyományáról.
Mélyreható ismereteket kaptak asz Árpád-kor hadtörténelméről, fegyverzetéről,
Kürti Péter fáradozását köszönjük!
Május 31–én iskolánk kórusa vidám dallamokkal szórakoztatott bennünket egy óraközi szünetben.
Az énekkar mellett hangszerek is színesítették a kis műsort.
Vezényelt: Kovácsné Együd Ilona
96. éve íratták alá a békediktátumnak nevezett szerződést Magyarországgal az I. világháború győztes nagyhatalmai. A magyar kormány 2010-ben ezt a gyásznapot a Nemzeti Összetartozás Napjává tette. Azóta minden évben megemlékezünk iskolánkban e gyászos évfordulóról, így volt ez az idén is.
A diákjaink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a készülődésbe. Az előkészületeknél iskolánk szinte minden diákja részt vett, technika órákon készítették el a festett táblákat, dekorációkat. A tablók készítésében oroszlánszerepet vállalt Máté Hanna és Dorogi Enikő 7.a osztályos, valamint Hlavati Barbara és Hlavati Veronika 8. osztályos tanulók.
A műsort a 8.a és 8.b osztály tanulói adták elő. Hangszeren Török Kristóf Áron kísérte a magyar és székely himnuszokat. A szereplők mélyen átérezték e nap komolyságát és ehhez illő módon kapcsolódva adták elő magas színvonalon a műsort.
Megtisztelt bennünket jelenlétével Vizi János káplán atya is.
Plank Gábor
Határtalan izgalommal vártuk az erdélyi utazásunkat.
Határtalan volt meglepetésünk, hogy tőlünk 600 km-re ugyanúgy beszélik a magyar nyelvet, és szinte más szót nem is hallottunk.
Határtalan lelkesedéssel énekeltük a székely himnuszt, és tanultuk meg a csíksomlyói Mária siralmat.
Határtalan fájdalommal töltött el minket, hogy ezeket a szép helyeket, mint idegen ország részét nézhettük meg, bár az ezeréves határ nem erről beszélt.
Utaztunk buszon, zetoron és lovas kocsin. Kijutott napsütésből, esőből és a Madarasi Hargitán még egy hófelhőben is lehettünk.
Jártunk az ezeréves határnál, a csíksomlyói búcsú helyszínén. Megismerkedtünk Márton Áron, Benedek apó, Gábor Áron szülőföldjével, és megtudhattuk mi az a sóskút.
Határtalanul boldogok voltunk, hogy 5 napot tölthettünk szép Erdély országban.
Köszönet a támogatásért a minisztériumnak, szüleinknek, hogy hozzájárultak a kirándulásunkhoz, Borika néninek, aki kitalálta az útitervet, és kísérő tanárainknak, hogy eljöttek velünk.
7.á és 7. b osztály tanulói
2016. április 21-én, csütörtökön 17.15-kor iskolánkban egy rendkívül érdekes előadást hallgathattunk meg.
A szervező, Juhászné Derekas Judit verssel köszöntötte az érdeklődőket. Kolléganőnk, Keller Jánosné hegedült ráhangolásként. Az előadó Sebestyén Katalin, a Budai Református Egyházközség lelkésze volt. Egy szicíliai mesét olvasott fel: Sfurtuna, az elátkozott lány címmel. A mese elemzése kapcsán mindenki szembesülhetett saját életének nehézségeivel. Párhuzamot vonhatott a történet és személyes sorsa között. Rámutatott arra, ahogy a történetben, úgy az életünkben is vannak kiutak. Az előadás nagy hatást gyakorolt a teljes hallgatóságra.
Köszönjük a szervezőnek, előadónak ezt a tartalmas estét.
SFURTUNA, AZ ELÁTKOZOTT LEÁNY
Azt mesélik, élt egyszer egy király meg egy királyné. Ennek a királynak meg ennek a királynénak hét lánya volt. A legkisebbiket úgy hívták, hogy Sfurtuna. Nagy háború tört ki, a háborút a király elvesztette. Megfosztották trónjától, és fogságba vetették. Miközben raboskodott, családja sorsa rosszra fordult. A királynénak ki kellett költöznie a palotából. Takarékosságból egy viskóban volt kénytelen meghúzni magát. Egyre rosszabbul ment a soruk. Olyan nyomorúságra jutottak, hogy csoda volt, ha akadt egy betevő falatjuk. Egy szép napon arra járt egy gyümölcsárus. A királyné behívta, szeretett volna venni egy kis fügét. Ahogy megvette a fügét, arra jött egy vénasszony és alamizsnát kért. – Jaj, öreganyám! – szólalt meg a királyné –, adnék én neked annyi alamizsnát, amennyit csak akarsz, ha tudnék. De nem tudok, mert magam is szegény vagyok. – Hogy lehet az, hogy szegény vagy? – kérdezte a vénasszony. – Jaj, öreganyám! Nem tudod, hogy én vagyok a spanyol királyné? Haddal támadtak az uramra, s én nyomorra jutottam! – Szegénykém! Igazad van. De tudod-e, miért megy ilyen rosszul a sorotok? Azért, mert egyik lányod, aki itt él veled, el van átkozva. Nem is mosolyog rád a szerencse, amíg itt tartod magadnál. – Hát el kell űznöm valamelyik lányomat? – El bizony, felséges asszonyom. – És vajon melyik van elátkozva? – Az, amelyik keresztbe tett kézzel alszik. Ma éjjel gyújts gyertyát, s nézd végig a lányaidat. Az egyik keresztben tartja a kezét, azt kell elűznöd. Ha elűzöd, visszanyered elvesztett koronádat.
Éjfélkor a királyné gyertyát gyújtott, s végignézte lányait. Egyiknek sem volt keresztben a keze. De végül észreveszi, hogy Sfurtuna keresztbe tett kézzel alszik. – Jaj, édes lányom, hát téged űzzelek el? – Ahogy ezt kimondta, Sfurtuna fölébredt, és látta, hogy az anyja szeme csupa könny. – Mi a baj, édesanyám? – Semmi, édes lányom. Itt járt egy vénasszony, s azt mondta, hogy nem mosolyog ránk a szerencse, míg elátkozott lányomat, azt, amelyik keresztbe tett kézzel alszik, el nem üldözöm… Te vagy ez az elátkozott! – Hát ezért sírsz? – kérdezte Sfurtuna. – No, akkor öltözöm is, és megyek világgá. – Felöltözött, batyut kötött és útnak indult.
Ment-mendegélt, míg egy elhagyott helyre nem ért. Talált ott egy magányos vályogházat. Hallotta, hogy a vályogházban szőnek. Benézett. Az egyik szövőasszony megkérdezte: – Be akarsz jönni? – Szeretnék, jóasszony – felelte Sfurtuna. – Elszegődnél szolgálni? – Elszegődnék, jóasszony. – Mindjárt nekifogott a söprésnek, a munkának. Este azt mondják neki az asszonyok: – Ide hallgass, Sfurtuna: mi elmegyünk, rád zárjuk kívülről az ajtót, te zárd be belülről is. Ha hazajövünk, nyisd ki, de vigyázz, nehogy ellopják a selymet, a szalagot meg a többi holmit, amit szőttünk. – Aztán útnak indultak.
Éjféltájban Sfurtuna ollócsattogásra ébredt, és látta, hogy egy asszony ollóval szabdalja a sok aranyos szövetet. Ez az asszony volt az ő rossz sorsa. Másnap megjöttek a gazdasszonyok. Kinyitották az ajtót kívülről, Sfurtuna kinyitotta belülről. Az asszonyok beléptek, s amint beléptek, borzalmas látvány tárult eléjük. – Ó te gyalázatos! Így hálálod meg, amit érted tettünk?… Takarodj! – Elkergették, még bele is rúgtak.
Szegény elátkozott lány csak járta a vidéket. Az egyik falu végén megállt egy bolt előtt, ahol kenyeret, zöldséget, bort meg más effélét árultak. Alamizsnát kért. A boltosné adott neki egy darab kenyeret, egy kis sajtot meg egy pohár bort. Megesett a szíve szegény lányon, megágyazott neki éjszakára a boltban, a zsákok között. Megjött a boltosné ura. Vacsoráztak, lefeküdtek. Éjszaka pokoli lármára ébrednek. Hát a hordók csapra verve, a bor szétfolyik. Az ember a szerencsétlenség láttára felugrott. Észrevette, hogy az idegen lány nyöszörög fektében. – Ó, te gyalázatos! Biztosan te voltál! – Fölkapott egy botot, agyba-főbe verte, aztán elkergette.
Szegény lány sírva ment el. Azt se tudta, merre vegye útját, melyik ajtón kopogtasson. Egy szép napon az egyik falu végén megpillantott egy mosónőt. – Hát te mit bámulsz? – kérdezte a mosónő. – A világot járom. – Mosni tudsz-e? – Tudok, jóasszony. – No, akkor maradj itt nálam mosónőnek. Én majd szappanozok, te meg öblögetsz. – Szegényke nekilátott az öblögetésnek, aztán teregetett. Amikor a ruha megszáradt, leszedte. Aztán megfoltozta, kikeményítette, végezetül pedig kivasalta.
Ezek a ruhák a királyfi ruhái voltak. A királyfi, amint szemügyre vette a holmiját, nagyon szépnek találta őket. – No, Francisca néne – szólalt meg a királyfi –, ilyen szépen még sohasem mosott nekem. Meg is jutalmazom érte. – És adott neki tíz unciát. Francisca néne a tíz talléron szépen felöltöztette Sfurtunát. Aztán vett egy zsák lisztet, és kenyeret sütött. A kenyérrel együtt sütött két szép ánizsos perecet is. Csak rájuk kellett nézni, máris étvágya támadt az embernek. Másnap aztán Francisca néne odafordult Sfurtunához, és azt mondja: – Menj ki ezzel a két pereccel a tengerpartra. Kiálts háromszor a Sorsomnak: Hé! Francisca néne Sorsa! Harmadszorra, meglátod, előjön. Akkor mondd meg neki, üdvözöltetem. Aztán kérdezd meg, hol találod a magad Sorsát. Meglátod, megmondja.
Sfurtuna rögvest a tengerpartra sietett. – Hé, Francisca néne Sorsa! Hé, Francisca néne Sorsa! Hé, Francisca néne Sorsa! – Francisca néne Sorsa elő is jött. Sfurtuna átadta az üzenetet, és megkínálta az egyik pereccel. Aztán megkérdezte: – Francisca néne Sorsa, az isten szerelmére, mondja már meg, hol találom a magam Sorsát? – Ide hallgass! Megmondom, mitévő légy. Indulj el ezen az ösvényen. Addig menj rajta, míg egy kemencéhez nem érsz. A kemencemosó víz árka mellett találsz egy vén boszorkányt. Köszöntsd tisztességgel. Add neki a másik perecet. Az a te komisz Sorsod. Meglátod, gorombáskodni fog, de ne törődj vele. Hagyd ott nála a perecet, és gyere el.
Sfurtuna elindult, elért a kemencéhez, ott találta a banyát. Meg is undorodott tőle. Olyan piszkos, büdös, olyan csipás volt, amilyen csak egy csúf boszorkány lehet. Sfurtuna elővette a süteményt, és így szólt: – Sorsanyóka, fogadd el tőlem. – Takarodj innen, takarodj innen! Nem kell a süteményed – ripakodott rá a banya, és hátat fordított neki. Sfurtuna letette a perecet, és elment. Visszaballagott Francisca anyóhoz.
Másnap hétfő volt. Nekifogtak a mosásnak. Francisca anyó beáztatta a ruhát, beszappanozta, a lány kimosta, kiöblögette. Amikor megszáradt, Sfurtuna megfoltozta, kivasalta. Azután Francisca anyó kosárba tette, és elvitte a palotába. Amikor a királyfi meglátta a holmiját, így szólt: – Francisca anyó, ezért többet kell számítani. Ilyen szépen még sohase mosta ki a ruhámat. – Adott is neki tíz unciát ráadásul.
Francisca néne megint lisztet vett, és sütött a Sorsanyónak két perecet. Ráparancsolt Sfurtunára, vigye el neki, aztán ügyesen kapja le a tíz körméről, csutakolja le, fésülje meg, ha nem megy másképp, hát erőszakkal. No de addig még mosniok kellett. Amikor elkészültek a ruhával, Francisca néne elvitte a királyfinak. A királyfi éppen házasodni akart, ezért aztán jó néven vette, hogy ilyen szépen kimosva kapja vissza a holmiját. Adott is Francisca nénének húsz uncia ráadást. Francisca néne megint lisztet vett a sütéshez. Sfurtuna Sorsanyójának meg vásárolt egy szép ruhát, abroncsos szoknyát, alsószoknyát, finom kendőt, fésűt és más efféle csecsebecsét. Perecet is sütöttek. Sfurtuna kapta magát és elment a kemencéhez. – No, Sorsanyóka, ezt a perecet neked hoztam. – Ezzel lekapta a tíz körméről, szivaccsal meg szappannal jól lecsutakolta, és szépén megfésülte. – Ide hallgass, Sfurtuna – szólalt meg a banya —, mert ilyen jót tettél velem, neked adom ezt a dobozt, használd egészséggel. – Olyan kis doboz volt, amelyben gyufát szoktak tartani.
Sfurtuna valósággal röpült vissza Francisca nénéhez. Kinyitotta a dobozt, hát egy maréknyi ruhaszegélynek való szalagot talált benne. – Ejnye, gondolhattam volna, hogy ez lesz – kiáltott föl, és bedobta az almárium aljába.
A rákövetkező héten megint mostak. Francisca néne indult a palotába. A királyfi bosszankodott, mert a menyasszonya esküvői ruhájához még egy maréknyi ruhaszegélynek való szalag kellett volna, de az egész országban nem talált ugyanolyan szalagot. Francisca néne belépett a palotába: – Mi a baj, királyfi? – (mert Francisca néne igen jóban volt a királyfival). – Mi baj volna? Meg akarok házasodni. A menyasszonyom esküvői ruhájához kellene még egy maréknyi ruhaszegélynek való szalag. De sehol se kapok. – Ezen búsul felséged? Majd én szerzek szalagot. – És ugyan mit tett? Hazament, levágott egy darabot az almárium aljába hajított szalagból, és elvitte a palotába. Azt mondja erre a királyfi: – No, mert kisegítettél szorult helyzetemből, annyi aranyat kapsz, amennyit a szalag nyom. – Fogtak egy mérleget, az egyik serpenyőjébe bedobták a szalagot, a másikba aranyat tettek. De az arany sehogy se nyomta le a szalagot. Kerítettek egy hídmérleget: azzal se mentek semmire. – Francisca néne, mondja már, hogy lehet ez? Olyan nincs, hogy egy darabka szalag ennyit nyomjon. Honnan vette ezt a szalagot?
Francisca nénét váratlanul érte a kérdés, aztán, hogy így megszorították, mindent bevallott. A királyfi látni akarta Sfurtunát. Francisca néne szépen felöltöztette a lányt, hiszen apránként összegyűjtött neki egy-két ruhát, és elvitte magával a palotába, Sfurtuna, amint belépett a trónterembe, szépen meghajolt, (a nevelésében nem volt hiba, hiszen királykisasszony volt). A királyfi köszöntötte és hellyel kínálta. Aztán megkérdezte: – Hát te ki vagy? – Sfurtuna vagyok, a spanyol király legkisebbik lánya. Apámat elűzték a trónról, és börtönbe vetették. Rossz sorsom miatt világgá kellett mennem, el kellett tűrnöm a megalázást, a verést. – Aztán mindent elmesélt töviről hegyire. A királyfi azon nyomban hívatta a szalagszövő asszonyokat, akiknek a portékáját a gonosz Sorsanyó ollóval összevagdosta. Megkérdezte tőlük, mennyit ér az a szalag. Azt felelték, kétszáz unciát. A királyfi elővett kétszáz unciát, és kifizette őket. Aztán így szólt: – Ez a szegény lány királyi vérből való. Ti pedig megvertétek. Ne feledjétek, hogy senkit se szabad megverni. Elmehettek.
Eztán hívatta azt, akinek a bora kifolyt a hordóból. Megkérdezte, mennyi volt a kára. – Háromszáz uncia… – A királyfi kifizette a háromszáz unciát, és így szólt: – Meg ne történjen még egyszer, hogy megversz egy királyi vérből való lányt. Elmehetsz! – Azután elbocsátotta a régi menyasszonyát, mert már nem találta kedvére valónak, és elvette Sfurtunát. Francisca nénét pedig megtette udvarhölgynek.
Hagyjuk a királyfit, hadd örvendezzen, és lássuk, mi történt Sfurtuna anyjával. Ahogy Sfurtuna elment világgá, mindjárt jobbra fordult a királyné sorsa. Olyannyira, hogy eljöttek a bátyjai meg az unokabátyjai, erős hadsereggel, és visszafoglalták az országát. A királyné lányaival együtt ismét beköltözött a régi palotába. Ott éltek nagy kényelemben. De a szívük egyre fájt Sfurtunáért. Nem tudták, él-e, hal-e. Keresték mindenfelé, kérdezősködtek utána. Végül is megtudták, hova vetődött. No de hogyan? Hát a királyfi révén. Ez ugyanis meghallotta, hogy Sfurtuna anyja visszakapta az országát, erre követeket küldött a királynéhoz, és mindent megüzent neki. Képzelhetitek, mennyire örült a királyné. Lovagok és udvarhölgyek kíséretében elment hozzá látogatóba. Amint megpillantotta a lányát, a nyakába borult, el sem akarta engedni. Aztán eljött a többi lány is, képzelhetitek, hogy örültek. Az egész országban örömünnepet ültek. Boldogan élnek azóta is.
2016. április 7-én iskolánkban nyílt napot tartottunk. Az előzőleg meghirdetett órák sok szülő érdeklődését felkeltették. Nagyon örültünk annak, hogy szinte minden órát többen látogattak, érdeklődtek a gyerekek oktatása iránt.
Reméljük, nagy élmény volt a szülőknek, hogy újra „iskolapadban ülhettek”!
A Holocén Természetvédelmi Egyesület a Föld napja alkalmából meghirdette rajzpályázatát, melynek témája a 2016-os év élőlényei.
Iskolánk tanulói ezeket a rajzokat küldi el a Dél-Borsodi Természetvédelmi Napok keretében megrendezendő kiállításra, melynek megnyitója 2016. április 22-én 14 órakor lesz a Közösségi Ház aulájában.
Április 11-én délelőtt jó hangulatú megemlékezést tartottunk a költészet napja (József Attila születésnapja) alkalmából iskolánk aulájában.
József Attila, Devecseri Gábor és Weöres Sándor megzenésített verseit hallgattuk és énekeltünk.
Egy szicíliai mese alapján tekintünk rá a tehetetlen kezek titkára, az életünket kísérő érthetetlen szerencsétlenségekre, és arra is, hogy minden nehézség ellenére erőt kapunk szembenézni a saját sorsunkkal, és élhetünk teljes életet, amely valóban a sajátunk. A mese címe: Sfurtuna, az elátkozott lány
2016. április 21-én, csütörtökön 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
Előadó: Sebestyén Katalin
Budai Református Egyházközség lelkésze
Belépő: 500 Ft/fő
Az iskolánkban tanuló gyermekek szüleinek ingyenes.
Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: derekas.judit@freemail.hu
vagy személyesen az iskolában, az aulában elhelyezett jelentkezési lapon.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Dicsérjétek az Urat! címmel kórustalálkozót rendeztek a Szent László templomban április 2-án.
A Mezőkövesdi Esperesi Kerületben 13. alkalommal rendeztek kórustalálkozót. A Szent László templomban dr. Medvegy János apát-plébános köszöntötte a vendégeket, majd Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára köszöntötte a résztvevőket.
A rendezvényen hat kórus vett részt, ebből elsőként iskolánk énekkara lépett fel Kovácsné Együd Ilona tanárnő vezénylésével.
A kórustalálkozó végén Szabó József Béla atya, az Egri Főegyházmegye zenei igazgatója értékelte az elhangzottakat. Zárásként Tóth Imre, a Szent László Egyházközség világi elnöke méltatta a találkozót, majd Mozerné Horga Stefániával, a rendezvény főszervezőjével közösen emléktárgyakat adott át a kórusok képviselőinek.
A Városi Könyvtár Költészet napi szavalóversenyére 2016. április 13-án kerül sor. Az iskolai válogatót március 31-én tartottuk meg. A versmondó gyerekek a természetről szóló versekkel készültek. a verseny két korcsoportban zajlott.
1.a: Kleszó Máté, Szász Réka, Dobos Kíra, Daragó Lili
1.b: Béres Botond, Nagygyörgy Ádám, Korpás Róbert
2.a: Hegedűs Anna, Papp Noémi, Patai Dóra, Kertész Veronika
2.b: Berta Lilla, Csirmaz Jázmin, Fajta Barbara, Mizser Dorina, Nagy Vencel
3.a: Boldizsár Zsófia
3.b: Monioki Kata
3.c: Nagy Leila, Varga Csenge, Vilmányi Kinga
4.a: Murányi Dominika
4.b: Kardos Zsófia, Nagygyörgy Lili, Dohány Tímea
Minden induló és továbbjutó tanulónak gratulálunk!
2016. március 23-án, szerdán iskolánk tanulói lelkinap keretében emlékeztek meg a nagyheti eseményekről.
Az alsó tagozatosok Patainé Péter-Szarka Éva vallástanár vezetésével és iskolánk pedagógusainak közreműködésével interaktív pedagógiai módszerekkel dolgozták fel Jézus szenvedéstörténetét.
A felsős tanulók meghallgatták dr. Berkes László pápai prelátus, plébános atya és Vizi János káplán atya előadásait, valamint az osztályfőnökök vezetésével Keresztutat végeztek.
11.30-tól közös szentmisén vehettünk részt a Jézus Szíve templomban. A szentmisét dr. Berkes László plébános atya celebrálta.
A nap folyamán volt lehetőség a húsvéti szentgyónás elvégzésére is.
2016. március 16-17-én iskolánk vendégül látta a város nagycsoportos óvodásait.
A gyerekek nagy izgalommal és kíváncsisággal vettek részt az érdekes programokban. A foglalkozások négy helyszínen zajlottak:
Az óvodások aktívan bekapcsolódtak a tevékenységekbe.
Szeptemberben szeretettel várjuk őket iskolánkba!
Pajor Tamásné, Korpáné Zábrátzky Zsuzsa
Március 11-én, pénteken az első órában emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulójáról.
A színvonalas irodalmi műsort Tóth Viktória tanárnő állította össze és a 7.a osztály tanulói mutatták be.
Szép eredmények a Zrínyi Ilona matematika versenyen!
2016. március 7.-én iskolánkból 3 tanuló utazott Sajószentpéterre, hogy átvegyék a legeredményesebb tanulóknak járó rangos Oklevelet.
Évfolyamonként több száz tanuló versenyzett, ezért is jelentett nagy örömet számunkra, hogy a Szent István Katolikus Általános Iskola 3 diákja is felsorakozott a díjazottak között, akik:
Iskolánk csapatversenyben a régió nagy számú iskolája között 5. helyezést ért el.
Gratulálunk!
2016. március 1-én, kedden 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
Téma:
„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”
(Kodály Zoltán)
Szeretettel várjuk az érdeklődőket a teázással egybekötött beszélgetésre!
Kérjük, hogy részvételi szándékát Juhászné Derekas Juditnál jelezze
A szépen formált történetben pályája csúcsán a – szívinfarktusától megrémült – világhírű karmester visszavonul gyermekkora falujába. Kisfiú kora óta az az álma, hogy olyan zenét szerezzen, amely megnyitja az emberek szívét. Nem ismerik fel egykori társai, mert korán felvett művésznevén tér haza. Unszolásra elvállalja a kis falusi evangélikus templom kórusának vezetését és hozzáfog ahhoz, hogy felszabadítsa a kórus képzetlen tagjaiban a bennük rejlő tehetséget. Először azonban a rejtett problémák, elfojtott gondok szakadnak fel a kórusban és családjaikban. Ettől aztán elszabadul a pokol. Botrányok sora rázza meg a gyülekezet életét, de mindeközben meg tudnak egymásnak bocsátani, el tudják egymást fogadni, és mind szebben és szabadabban énekelnek: élnek!
„Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is.” (Anatole France)
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a közös filmnézésre!
A program ingyenes.
Kérjük, hogy részvételi szándékát Juhászné Derekas Juditnál jelezze.
2016. február 10-én, szerdán reggel 8 órától iskolánk diákjai szentmisén vettek részt hamvazószerda napján. A Jézus Szíve templomban a szentmisét dr. Berkes László pápai prelátus, plébános úr mutatta be. A szentmise végén a tavalyi szentelt barkaág hamujával hamvaszkodás volt.
A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
Forrás: wikipédia
Január 29-én került sor az alsósok farsangi báljára. A szépen feldíszített, zsúfolásig megtelt tornateremben az akrobatikus rock and roll táncával kezdődött az osztályok jelmezeseinek felvonulása. Kelenföldi Zsófia tanítónő konferanszié üdvözölte a megjelent vendégeket, dr. Berkes László pápai prelátus plébános urat és Vizi János káplán urat, majd Nyeste István igazgató úr megnyitotta a bált.
A 4.a és 4.b osztályosok csoportos produkcióval készültek. Az iskolába járás nehézségeit mutatták be humorosan. Nem maradhatott ki a másik örökzöld, a focisták és pom-pom lányok tánca sem. A felvonulást eszem-iszom, dínom-dánom és estig tartó tánc követte.
4.b osztály farsangi műsora: