Iskolánkban 2019. február 18-án, hétfőn tartotta Dr. Zacher Gábor Mindennapi függőségeink című előadását. Sok érdeklődő volt kíváncsi a közismert szakember tájékoztatására, véleményére. a maratoni (2 órás) program nem tűnt hosszúnak, az előadó humoros stílusa „ébren” tartotta a közönséget.
Köszönjük az iskolának a lehetőséget!
Dr. ZACHER GÁBOR
Mindennapi függőségeink
című előadása
Szent István Katolikus Általános Iskola ebédlője
2019. február 18. (hétfő) 17 óra
Mindenkit szeretettel várunk!
Április 25-én immáron negyedik alkalommal tartott felnőtteknek szóló mesedélutánt Sebestyén Katalin, budai lelkésznő a Szent István Katolikus Általános Iskolában. A program Juhászné Derekas Judit tanárnő szervezésében, a TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁS ERŐSÍTÉSE A KÖZÖSSÉGEK FEJLESZTÉSÉVEL EFOP-1.3.5. 16-2016-00548 elnyert pályázat keretében valósulhatott meg.
Sebestyén Katalin a mesesorozat idei utolsó, befejező részeként A rozmarintszál című mesét hozta el hozzánk. Ahogy az eddigi alkalmak során megszokhattuk, most is volt a témához kapcsolódó, ráhangoló közös éneklés, gyönyörű hegedűjáték Apostol Anna tanárnő előadásában. A mese illusztrációit, kiállított színes képeit az iskola 4.a osztályos tanulói készítették erre az alkalomra.
A lelkésznő mesemondó kendőjét magára borítva olvasta fel nekünk a feleséget kereső király – megpróbáltatásokkal teli, ám boldog végkifejlettel járó – útját. A mese elemzése során most is lehetőséget kaptunk, hogy felvegyük a fonalat a mesékbe zárt hagyományokkal, mítoszokkal, örökérvényű bölcsességekkel.
A meséknek sajátos kódrendszere van, Katalin útmutatásával ezeket a rejtett, mindenkinek szóló üzeneteket értelmezhettük magunkra vonatkoztatva. A mesében minden szereplő mi magunk vagyunk, a helyszínek pedig belső helyszínek, lelkiállapotok. Adott itt is a jó és a rossz, a segítők és a gonosz is. Mint életünkben a barátok és az ellenségek. Szimbolikus nyelvvel, képi gondolkodással, ősök tudásával közvetít ez a mese is az ember életfeladatairól, megküzdési módjairól. A megházasulandó király miután nem talált feleséget magának, a sokat tudó öreg Vadászhoz (Atya) ment, aki egy rozmarintszálat adott neki, s azt mondta, hogy amely leány előtt ez a rozmarintszál meghajol, azt vegye feleségül!
A történet központi motívuma: a rozmaring, az emlékezet ágacskája. Már az ókori görögök is felfedezték előnyös hatásait: memóriájuk jelentősen javult a rozmaringtól, a görög diákok a vizsgáikon rozmaringkoszorút viseltek a fejükön, ezzel serkentve agyműködésüket. A középkorban emlékezetet frissítő hatása miatt egyfajta szimbóluma volt a szerelmesek közötti hűségnek. A keresztény létszemléletben a rozmaring az élet-halál körforgás, az összetartozás és a hűség, az apró kékesfehér rozmaringvirág pedig a szűzi tisztaság jelképe.
A király hasztalan keresését egy kicsi Aranymadárka (Szentlélek) segítette azzal, hogy a Tündérkert felé irányította a királyt. Útja során találkozott a Táltos paripával (Életerő), akivel – a bal lapockájából (női seb) egy ezüstnyilat kihúzva – folytathatta elszánt keresését. Egy üvegvárhoz érve olyan üvegembert talált, akinek hasában egy megemészthetetlen dongó volt. Úgy szabadíthatta meg a király az üvegembert, ha a kétkardú pókot, a dongó anyját elpusztítja. Kardját kirántva Táltosa erejével együtt el is bántak velük végérvényesen. Így változhatott vissza az elvarázsolt üvegkirály, üvegkirályné és szobaleányuk újra szép emberré.
Innen már csak egy szempillantás volt a tündérkert, ahol a gyémántpalota körüli tündérek a fehér liliommá változott királykisasszonyukat gyászolták. A királyt a fehér liliomhoz vezették, s hát a rozmarint csak meghajlott a fehér liliom előtt. Az aranytollú madár rászállt, elkezdett énekelni, s ím – halljatok csodát! – ebben a pillanatban a fehér liliom gyönyörűséges leánnyá változott. Papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. A király elérte élete célját, a jó győzedelmeskedett a gonosz fölött, a kaotikus helyzet után visszaállt a rend. A rend, ami a mi élettörténetünkben is elveszíthető, de ami újra és újra – megfelelő hozzáállással, segítséggel – megtalálható és visszaállítható – jól tudva, hogy a sérülés tartogatja magába a gyógyulást is.
A mese segíthet visszaállítani ezt az elveszett egyensúlyt – mintát, bátorságot adva megküzdési mintáival. Nem gyógyszer, de gyógyít, mert segít megmutatni a változáshoz vezető utat, s azt mindig a fény, az élet felé tartva.
Az előadás nagy hatást gyakorolt a teljes hallgatóságra, s reméljük a következő tanévben is lesz folytatás és újabb mesékkel gazdagodhatunk lélekben majd. Köszönjük az élményt, a szervezést, a szeretetvendégséget Jutka néninek, a lehetőséget az intézménynek!
2018. március 19-én rendkívüli fizikaórán vehettek részt iskolánk 7. és 8. osztályos tanulói. Iskolánk tornatermében megtartott órára Tóth Pál matematika és fizika szakos tanár érkezett hozzánk Budapestről a Fizibusszal.
A közel két órás, érdekes kísérlettel tarkított fizikaórán az energiatakarékosság, az energia környezetbarát előállítása és felhasználása volt a téma. A tanár úr látványos kísérleteket mutatott különböző eszközökkel, pl. folyékony nitrogén, szívószál, pumpa, tölcsér, izzó, ivóvizes palack. A tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták, és ha kellett, szívesen segédkeztek egy-egy kísérlet bemutatásánál. A rendhagyó óra nagyon jó hangulatban telt, a diákok ámulva nézték a kísérletdömpinget, a fizika csodáit.
A júniusi diáknapon a 6.a osztályos tanulók vidám, zenés műsorral szórakoztatták iskolánk tanulóit, tanárait.
János vitéz története kelt életre, az eredeti műtől kicsit eltérőbben. A műsort készítette: Vasasné Máté Magdolna
„Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés, a legmulatságosabb találkozás.”
2017. november 11-én, szombaton 9-14 óráig
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
A tréninget vezeti: Juhászné Derekas Judit
Részvételi díj : 3000 Ft /fő
A tanfolyami díj a magyar alapítású
Nepálban működő óvodának kerül felajánlásra!
Érdeklődni és jelentkezni az alábbi e-mail címen: derekas.judit@freemail.hu
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Örömre nevelni
Winkler Márta interaktív előadást tartott a mezőkövesdi óvó- és tanítónőknek a Szent István Katolikus Általános Iskola könyvtárában, október 13-án. A nehezen kezelhető, magatartászavaros gyerekek iskolába integrálása volt a téma.
Márta már a hatvanas években egész máshogy képzelte el a nevelést, mint az akkori oktatásirányítók, szakfelügyelők és tanítók többsége. Számára a legfontosabbak a gyerekek. Rádöbbent, hogy a hatékony tanítás, fejlesztés, nevelés központjában nem a tantervnek kell állnia. Sokkal lényegesebb, hogy a tanulók túlfegyelmezés nélkül, szabadon megnyilvánulhassanak. Az érzelmi biztonság a központi, így az iskola nem kaloda, hanem barátságos fészek lesz diákjai számára. 1988-ban megalapította az első magyar alternatív iskolát, a Kincskeresőt. Itt a hosszú évek tapasztalataiból kiszűrt, egyedi tanítási technikákból összegyúrt pedagógiai módszerét alkalmazzák a mai napig. Alapja a személyre szabott tanítás, a szeretet, a rengeteg mozgás és a zene. Ezeken kívül a matematika tárgy oktatása során is megannyi újítást bevezetett. Kimagasló pedagógiai munkásságát számos díjjal jutalmazták, néhány közülük: Beke Manó-díj, Apáczai Csere János-díj és Eötvös József-díj. Továbbá 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
Az előadást barátságos, egyben varázslatos légkör jellemezte. Winkler Mártának már a belépője sem volt mindennapi. Dallal köszöntött minket, majd együtt énekeltünk és bemutatkozásképp táncoltunk is. Mint később elmondta, tanítványai nevét mindig dalban kéri, így már az első testi kontaktus alkalmával képet kap a jellemükről, az aktuális érzelmi állapotukról. Az esetleges feszültségeket a későbbiekben fel tudja oldani rengeteg játékkal, dalolással és zenéléssel, melynek alapjai az alsó tagozatban a népdalok, népköltések. Tapasztalata szerint a legtöbb nehezen kezelhető gyermek egy idő után nyitottá válik az együttműködésre. Pedagógusként tudjuk, hogy minden diáknak más a viselkedésmódja, mindegyiküknek különböző utat kell bejárnia a tudás megszerzéséig. Ezt a sokszor rögös, és nehéz ösvényt megkönnyíthetjük, ha játékokon keresztül tanítjuk őket. Az örömteli közösségi pillanatok átélése közben élménnyé válik a tanulás is. Erre Vekerdy Tamás, neves pszichológus is többször felhívta a figyelmet: ahogy a szó elszáll könnyedén, a szóba kötött tananyagot is hamar elfeledjük, egyedül az élmény az, ami megmarad bennünk. Néhány játék megtanítása után Márta még tanácsokkal látott el minket. Kihangsúlyozta, hogy a nevelés gyakorlatilag önnevelés is, hiszen a saját lelkünket is ápolunk kell annak érdekében, hogy tudatos mintát tudjunk közvetíteni. Legújabb könyvében még számos tapasztalatát megosztja velünk, melynek a címe is elragadó: Örömre nevelni. Mind pedagógusoknak, mind szülőknek jó szívvel ajánlom. Egyik kedvenc idézetem ebből: ”Vallom, hogy a legnagyobb szeretettel lehet és kell határozott irányt mutatni, tartani szülőként, anyaként élve együtt a gyerekekkel, amelynek egyre nagyobb szükségét látom elbizonytalanodó, ki tudja hová siető világunkban.” Pályakezdő tanítóként hatalmas inspirációt kaptam Mártától, hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az alkalmon. Úgy vélem mindenkinek meg kell fogadnia az alábbi tanácsát: mérhetetlen szeretettel vegyük körül a gyerekeket.
Bencsik Sára
ÉLETKÉPEK NEPÁLRÓL2016. december 13-án, kedden 17 óra 15 perckor
Helyszín:
Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
Élménybeszámoló egy kéthetes nepáli utazásról
Előadó: Juhászné Derekas Judit
Minden érdeklődőt szeretettel várok
egy gyömbéres-mézes teával!
2016. szeptember 24-én iskolánkban családi napot tartottunk.
Programjaink voltak többek között: főzés osztályonként, „Állatsimogató”, jubileum kitűző tervezése, kirakodóvásár, gyümölcsbár, aikidó bemutató, Olimpiai élménybeszámoló, elsősegélynyújtás – újraélesztés – előadás.
Egész nap zajlottak a különböző sportversenyek: labdarúgó mérkőzések, tanár-diák focimeccs, apa-fiú foci, kosárlabda, kézilabda, asztalitenisz és közös ZUMBA.
2016. április 21-én, csütörtökön 17.15-kor iskolánkban egy rendkívül érdekes előadást hallgathattunk meg.
A szervező, Juhászné Derekas Judit verssel köszöntötte az érdeklődőket. Kolléganőnk, Keller Jánosné hegedült ráhangolásként. Az előadó Sebestyén Katalin, a Budai Református Egyházközség lelkésze volt. Egy szicíliai mesét olvasott fel: Sfurtuna, az elátkozott lány címmel. A mese elemzése kapcsán mindenki szembesülhetett saját életének nehézségeivel. Párhuzamot vonhatott a történet és személyes sorsa között. Rámutatott arra, ahogy a történetben, úgy az életünkben is vannak kiutak. Az előadás nagy hatást gyakorolt a teljes hallgatóságra.
Köszönjük a szervezőnek, előadónak ezt a tartalmas estét.
SFURTUNA, AZ ELÁTKOZOTT LEÁNY
Azt mesélik, élt egyszer egy király meg egy királyné. Ennek a királynak meg ennek a királynénak hét lánya volt. A legkisebbiket úgy hívták, hogy Sfurtuna. Nagy háború tört ki, a háborút a király elvesztette. Megfosztották trónjától, és fogságba vetették. Miközben raboskodott, családja sorsa rosszra fordult. A királynénak ki kellett költöznie a palotából. Takarékosságból egy viskóban volt kénytelen meghúzni magát. Egyre rosszabbul ment a soruk. Olyan nyomorúságra jutottak, hogy csoda volt, ha akadt egy betevő falatjuk. Egy szép napon arra járt egy gyümölcsárus. A királyné behívta, szeretett volna venni egy kis fügét. Ahogy megvette a fügét, arra jött egy vénasszony és alamizsnát kért. – Jaj, öreganyám! – szólalt meg a királyné –, adnék én neked annyi alamizsnát, amennyit csak akarsz, ha tudnék. De nem tudok, mert magam is szegény vagyok. – Hogy lehet az, hogy szegény vagy? – kérdezte a vénasszony. – Jaj, öreganyám! Nem tudod, hogy én vagyok a spanyol királyné? Haddal támadtak az uramra, s én nyomorra jutottam! – Szegénykém! Igazad van. De tudod-e, miért megy ilyen rosszul a sorotok? Azért, mert egyik lányod, aki itt él veled, el van átkozva. Nem is mosolyog rád a szerencse, amíg itt tartod magadnál. – Hát el kell űznöm valamelyik lányomat? – El bizony, felséges asszonyom. – És vajon melyik van elátkozva? – Az, amelyik keresztbe tett kézzel alszik. Ma éjjel gyújts gyertyát, s nézd végig a lányaidat. Az egyik keresztben tartja a kezét, azt kell elűznöd. Ha elűzöd, visszanyered elvesztett koronádat.
Éjfélkor a királyné gyertyát gyújtott, s végignézte lányait. Egyiknek sem volt keresztben a keze. De végül észreveszi, hogy Sfurtuna keresztbe tett kézzel alszik. – Jaj, édes lányom, hát téged űzzelek el? – Ahogy ezt kimondta, Sfurtuna fölébredt, és látta, hogy az anyja szeme csupa könny. – Mi a baj, édesanyám? – Semmi, édes lányom. Itt járt egy vénasszony, s azt mondta, hogy nem mosolyog ránk a szerencse, míg elátkozott lányomat, azt, amelyik keresztbe tett kézzel alszik, el nem üldözöm… Te vagy ez az elátkozott! – Hát ezért sírsz? – kérdezte Sfurtuna. – No, akkor öltözöm is, és megyek világgá. – Felöltözött, batyut kötött és útnak indult.
Ment-mendegélt, míg egy elhagyott helyre nem ért. Talált ott egy magányos vályogházat. Hallotta, hogy a vályogházban szőnek. Benézett. Az egyik szövőasszony megkérdezte: – Be akarsz jönni? – Szeretnék, jóasszony – felelte Sfurtuna. – Elszegődnél szolgálni? – Elszegődnék, jóasszony. – Mindjárt nekifogott a söprésnek, a munkának. Este azt mondják neki az asszonyok: – Ide hallgass, Sfurtuna: mi elmegyünk, rád zárjuk kívülről az ajtót, te zárd be belülről is. Ha hazajövünk, nyisd ki, de vigyázz, nehogy ellopják a selymet, a szalagot meg a többi holmit, amit szőttünk. – Aztán útnak indultak.
Éjféltájban Sfurtuna ollócsattogásra ébredt, és látta, hogy egy asszony ollóval szabdalja a sok aranyos szövetet. Ez az asszony volt az ő rossz sorsa. Másnap megjöttek a gazdasszonyok. Kinyitották az ajtót kívülről, Sfurtuna kinyitotta belülről. Az asszonyok beléptek, s amint beléptek, borzalmas látvány tárult eléjük. – Ó te gyalázatos! Így hálálod meg, amit érted tettünk?… Takarodj! – Elkergették, még bele is rúgtak.
Szegény elátkozott lány csak járta a vidéket. Az egyik falu végén megállt egy bolt előtt, ahol kenyeret, zöldséget, bort meg más effélét árultak. Alamizsnát kért. A boltosné adott neki egy darab kenyeret, egy kis sajtot meg egy pohár bort. Megesett a szíve szegény lányon, megágyazott neki éjszakára a boltban, a zsákok között. Megjött a boltosné ura. Vacsoráztak, lefeküdtek. Éjszaka pokoli lármára ébrednek. Hát a hordók csapra verve, a bor szétfolyik. Az ember a szerencsétlenség láttára felugrott. Észrevette, hogy az idegen lány nyöszörög fektében. – Ó, te gyalázatos! Biztosan te voltál! – Fölkapott egy botot, agyba-főbe verte, aztán elkergette.
Szegény lány sírva ment el. Azt se tudta, merre vegye útját, melyik ajtón kopogtasson. Egy szép napon az egyik falu végén megpillantott egy mosónőt. – Hát te mit bámulsz? – kérdezte a mosónő. – A világot járom. – Mosni tudsz-e? – Tudok, jóasszony. – No, akkor maradj itt nálam mosónőnek. Én majd szappanozok, te meg öblögetsz. – Szegényke nekilátott az öblögetésnek, aztán teregetett. Amikor a ruha megszáradt, leszedte. Aztán megfoltozta, kikeményítette, végezetül pedig kivasalta.
Ezek a ruhák a királyfi ruhái voltak. A királyfi, amint szemügyre vette a holmiját, nagyon szépnek találta őket. – No, Francisca néne – szólalt meg a királyfi –, ilyen szépen még sohasem mosott nekem. Meg is jutalmazom érte. – És adott neki tíz unciát. Francisca néne a tíz talléron szépen felöltöztette Sfurtunát. Aztán vett egy zsák lisztet, és kenyeret sütött. A kenyérrel együtt sütött két szép ánizsos perecet is. Csak rájuk kellett nézni, máris étvágya támadt az embernek. Másnap aztán Francisca néne odafordult Sfurtunához, és azt mondja: – Menj ki ezzel a két pereccel a tengerpartra. Kiálts háromszor a Sorsomnak: Hé! Francisca néne Sorsa! Harmadszorra, meglátod, előjön. Akkor mondd meg neki, üdvözöltetem. Aztán kérdezd meg, hol találod a magad Sorsát. Meglátod, megmondja.
Sfurtuna rögvest a tengerpartra sietett. – Hé, Francisca néne Sorsa! Hé, Francisca néne Sorsa! Hé, Francisca néne Sorsa! – Francisca néne Sorsa elő is jött. Sfurtuna átadta az üzenetet, és megkínálta az egyik pereccel. Aztán megkérdezte: – Francisca néne Sorsa, az isten szerelmére, mondja már meg, hol találom a magam Sorsát? – Ide hallgass! Megmondom, mitévő légy. Indulj el ezen az ösvényen. Addig menj rajta, míg egy kemencéhez nem érsz. A kemencemosó víz árka mellett találsz egy vén boszorkányt. Köszöntsd tisztességgel. Add neki a másik perecet. Az a te komisz Sorsod. Meglátod, gorombáskodni fog, de ne törődj vele. Hagyd ott nála a perecet, és gyere el.
Sfurtuna elindult, elért a kemencéhez, ott találta a banyát. Meg is undorodott tőle. Olyan piszkos, büdös, olyan csipás volt, amilyen csak egy csúf boszorkány lehet. Sfurtuna elővette a süteményt, és így szólt: – Sorsanyóka, fogadd el tőlem. – Takarodj innen, takarodj innen! Nem kell a süteményed – ripakodott rá a banya, és hátat fordított neki. Sfurtuna letette a perecet, és elment. Visszaballagott Francisca anyóhoz.
Másnap hétfő volt. Nekifogtak a mosásnak. Francisca anyó beáztatta a ruhát, beszappanozta, a lány kimosta, kiöblögette. Amikor megszáradt, Sfurtuna megfoltozta, kivasalta. Azután Francisca anyó kosárba tette, és elvitte a palotába. Amikor a királyfi meglátta a holmiját, így szólt: – Francisca anyó, ezért többet kell számítani. Ilyen szépen még sohase mosta ki a ruhámat. – Adott is neki tíz unciát ráadásul.
Francisca néne megint lisztet vett, és sütött a Sorsanyónak két perecet. Ráparancsolt Sfurtunára, vigye el neki, aztán ügyesen kapja le a tíz körméről, csutakolja le, fésülje meg, ha nem megy másképp, hát erőszakkal. No de addig még mosniok kellett. Amikor elkészültek a ruhával, Francisca néne elvitte a királyfinak. A királyfi éppen házasodni akart, ezért aztán jó néven vette, hogy ilyen szépen kimosva kapja vissza a holmiját. Adott is Francisca nénének húsz uncia ráadást. Francisca néne megint lisztet vett a sütéshez. Sfurtuna Sorsanyójának meg vásárolt egy szép ruhát, abroncsos szoknyát, alsószoknyát, finom kendőt, fésűt és más efféle csecsebecsét. Perecet is sütöttek. Sfurtuna kapta magát és elment a kemencéhez. – No, Sorsanyóka, ezt a perecet neked hoztam. – Ezzel lekapta a tíz körméről, szivaccsal meg szappannal jól lecsutakolta, és szépén megfésülte. – Ide hallgass, Sfurtuna – szólalt meg a banya —, mert ilyen jót tettél velem, neked adom ezt a dobozt, használd egészséggel. – Olyan kis doboz volt, amelyben gyufát szoktak tartani.
Sfurtuna valósággal röpült vissza Francisca nénéhez. Kinyitotta a dobozt, hát egy maréknyi ruhaszegélynek való szalagot talált benne. – Ejnye, gondolhattam volna, hogy ez lesz – kiáltott föl, és bedobta az almárium aljába.
A rákövetkező héten megint mostak. Francisca néne indult a palotába. A királyfi bosszankodott, mert a menyasszonya esküvői ruhájához még egy maréknyi ruhaszegélynek való szalag kellett volna, de az egész országban nem talált ugyanolyan szalagot. Francisca néne belépett a palotába: – Mi a baj, királyfi? – (mert Francisca néne igen jóban volt a királyfival). – Mi baj volna? Meg akarok házasodni. A menyasszonyom esküvői ruhájához kellene még egy maréknyi ruhaszegélynek való szalag. De sehol se kapok. – Ezen búsul felséged? Majd én szerzek szalagot. – És ugyan mit tett? Hazament, levágott egy darabot az almárium aljába hajított szalagból, és elvitte a palotába. Azt mondja erre a királyfi: – No, mert kisegítettél szorult helyzetemből, annyi aranyat kapsz, amennyit a szalag nyom. – Fogtak egy mérleget, az egyik serpenyőjébe bedobták a szalagot, a másikba aranyat tettek. De az arany sehogy se nyomta le a szalagot. Kerítettek egy hídmérleget: azzal se mentek semmire. – Francisca néne, mondja már, hogy lehet ez? Olyan nincs, hogy egy darabka szalag ennyit nyomjon. Honnan vette ezt a szalagot?
Francisca nénét váratlanul érte a kérdés, aztán, hogy így megszorították, mindent bevallott. A királyfi látni akarta Sfurtunát. Francisca néne szépen felöltöztette a lányt, hiszen apránként összegyűjtött neki egy-két ruhát, és elvitte magával a palotába, Sfurtuna, amint belépett a trónterembe, szépen meghajolt, (a nevelésében nem volt hiba, hiszen királykisasszony volt). A királyfi köszöntötte és hellyel kínálta. Aztán megkérdezte: – Hát te ki vagy? – Sfurtuna vagyok, a spanyol király legkisebbik lánya. Apámat elűzték a trónról, és börtönbe vetették. Rossz sorsom miatt világgá kellett mennem, el kellett tűrnöm a megalázást, a verést. – Aztán mindent elmesélt töviről hegyire. A királyfi azon nyomban hívatta a szalagszövő asszonyokat, akiknek a portékáját a gonosz Sorsanyó ollóval összevagdosta. Megkérdezte tőlük, mennyit ér az a szalag. Azt felelték, kétszáz unciát. A királyfi elővett kétszáz unciát, és kifizette őket. Aztán így szólt: – Ez a szegény lány királyi vérből való. Ti pedig megvertétek. Ne feledjétek, hogy senkit se szabad megverni. Elmehettek.
Eztán hívatta azt, akinek a bora kifolyt a hordóból. Megkérdezte, mennyi volt a kára. – Háromszáz uncia… – A királyfi kifizette a háromszáz unciát, és így szólt: – Meg ne történjen még egyszer, hogy megversz egy királyi vérből való lányt. Elmehetsz! – Azután elbocsátotta a régi menyasszonyát, mert már nem találta kedvére valónak, és elvette Sfurtunát. Francisca nénét pedig megtette udvarhölgynek.
Hagyjuk a királyfit, hadd örvendezzen, és lássuk, mi történt Sfurtuna anyjával. Ahogy Sfurtuna elment világgá, mindjárt jobbra fordult a királyné sorsa. Olyannyira, hogy eljöttek a bátyjai meg az unokabátyjai, erős hadsereggel, és visszafoglalták az országát. A királyné lányaival együtt ismét beköltözött a régi palotába. Ott éltek nagy kényelemben. De a szívük egyre fájt Sfurtunáért. Nem tudták, él-e, hal-e. Keresték mindenfelé, kérdezősködtek utána. Végül is megtudták, hova vetődött. No de hogyan? Hát a királyfi révén. Ez ugyanis meghallotta, hogy Sfurtuna anyja visszakapta az országát, erre követeket küldött a királynéhoz, és mindent megüzent neki. Képzelhetitek, mennyire örült a királyné. Lovagok és udvarhölgyek kíséretében elment hozzá látogatóba. Amint megpillantotta a lányát, a nyakába borult, el sem akarta engedni. Aztán eljött a többi lány is, képzelhetitek, hogy örültek. Az egész országban örömünnepet ültek. Boldogan élnek azóta is.
Egy szicíliai mese alapján tekintünk rá a tehetetlen kezek titkára, az életünket kísérő érthetetlen szerencsétlenségekre, és arra is, hogy minden nehézség ellenére erőt kapunk szembenézni a saját sorsunkkal, és élhetünk teljes életet, amely valóban a sajátunk. A mese címe: Sfurtuna, az elátkozott lány
2016. április 21-én, csütörtökön 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
Előadó: Sebestyén Katalin
Budai Református Egyházközség lelkésze
Belépő: 500 Ft/fő
Az iskolánkban tanuló gyermekek szüleinek ingyenes.
Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: derekas.judit@freemail.hu
vagy személyesen az iskolában, az aulában elhelyezett jelentkezési lapon.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
2015. november 14-én, szerdán 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
EKF Sporttudományi Intézet
intézetigazgató, főiskolai docens
Belépő: 200 Ft. Az iskolánkban tanuló gyermekek szüleinek ingyenes!
A résztvevők hozzanak magukkal grafitceruzát, 12 színű színesceruzát!
Minden érdeklődőt szeretettel vár a szervező,
Juhászné Derekas Judit
2015. október 14-én, szerdán 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
EKF Sporttudományi Intézet
intézetigazgató, főiskolai docens
Belépő: 200 Ft. Az iskolánkban tanuló gyermekek szüleinek ingyenes!
A résztvevők hozzanak magukkal grafitceruzát, 12 színű színesceruzát!
Minden érdeklődőt szeretettel vár a szervező,
Juhászné Derekas Judit
2015. szeptember 30-án, szerdán 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola
EKF Sporttudományi Intézet
intézetigazgató, főiskolai docens
Belépő: 200 Ft. Az iskolánkban tanuló gyermekek szüleinek ingyenes.
A résztvevők hozzanak magukkal grafitceruzát, 12 színű színesceruzát!
Minden érdeklődőt szeretettel vár a szervező,
Juhászné Derekas Judit!