Mesedélután felnőtteknek

Mesedélután felnőtteknek

Ez a népmese egy olyan fiatalemberről szól, akit szinte születésétől fogva megpróbáltatások érnek. Árván nőtt fel, és bár szerető nevelőszülők gondozták, élete nehézségei nem értek véget. Az ördög sorozatos, és egyre erősödő csapásaival kellett szembenéznie. Mindannyian azonosulhatunk a főhőssel, ha volt már példa az életünkben arra, hogy valamilyen vert helyzetből, bénultságból kellett felállnunk, és újra kellett teremteni az életünket. Megláthatjuk, hogy van bennünk erő, és a sebzettségek helyén gyógyulás és élet fakad, amiben mi magunk is, és közösségeink is erősödnek.

A mese címe: Mese a Daliáról

2019. október 17-én, csütörtökön 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola

Előadó: Sebestyén Katalin református lelkész

Belépő: 500 Ft!

Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: derekas.judit@freemail.hu
vagy személyesen az iskolában, az aulában elhelyezett jelentkezési lapon.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!




VI. Mesedélután felnőtteknek

Április 4-én immáron hatodik alkalommal érkezett városunkba Sebestyén Katalin, budai lelkésznő – tarisznyájában ezúttal A fiú három tudománya című tuvai népmesével. A felnőtteknek szóló mesedélután a Szent István Katolikus Általános Iskolában Juhászné Derekas Judit tanárnő szervezésében, a TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁS ERŐSÍTÉSE A KÖZÖSSÉGEK FEJLESZTÉSÉVEL EFOP-1.3.5. 16-2016-00548 elnyert pályázat keretében valósulhatott meg.

Ahogy az eddigi alkalmakon megszokhattuk most is a meséhez kapcsolódó dekoráció (sakktábla, kalap, varázspálca) fogadta az ebédlőbe érkezőket, a szépen terített asztalon finom falatok mellett a nyiladozó tavasz jelképei (nárcisz csokor, húsvéti tojás) is helyet kaptak.

A mese hallgatás előtt Bokor Anna tanárnő hegedűjátékával, énekkel, és közös imával hangolódhattunk át a rohanó hétköznapok feladataitól a befelé fordulás csendesebb mezejére.
A mese egy fiatal tuvai (Tuvai Köztársaság – szovjet utódállam, Oroszország délkeleti részén) fiú, Oszküsz-ool útjának tanulságos történetéről szólt. Az idős szülők halálával a fiúra maradt sok-sok jószág: harminc kecske, harminc tehén és harminc ló – örökségként. „Állatom az van elég – gondolta magában –, de nincsen semmi tudományom. Megpróbálok tudományt szerezni a jószágért.” Ez a gondolat indította bátor, szerencsét próbáló útjára – hogy ne csupán anyagiakban bővelkedjen, hanem tudást is szerezzen, szellemi szinten is növekedhessen.

Elindult hát észak felé, s addig ment, míg egy jurtához nem ért, oda bent két sakkozó embert talált, akik így szóltak hozzá: „Honnan jössz, fiú? Merre tartasz?” Elbeszélte hát sorsát és arra kérte a játékosokat, hogy harminc kecskéért, tanítsák meg őt a sakkjátékra. Egy hónap elteltével a legjobb játékosokat is legyőzte, így a kecskéket hátrahagyva folytatta útját a következő jurtáig.

Ott három ember bűvészmutatványokat mutatott egymásnak – a harminc tehénért cserébe kérte őket, hogy tanítsák meg e szemfényvesztésre. Egy hónap itt is elegendő volt, hogy elsajátítsa a mesterséget. Ment, mendegélt addig még útjába nem került még egy jurta, ott az emberek számolási példákat adtak egymásnak, s a lovakért cserébe megkérte őket tanítsák meg számolni. A hónap leteltével – egy lovat magának meghagyva – folytatta útját.

Egyszer aztán hallja, hogy délen Karati kán sakkversenyt tűzött ki: aki őt háromszor egymás után legyőzi sakkban, az lesz őhelyette a kán, Karatinak pedig levághatja a fejét. Ha Karati kán győz, akkor ő vágja le a legyőzött fejét. Oszküsz-oolnak sem kellett több – hegyen-völgyön át kelt, a birodalomhoz közeledvén, szörnyű kép fogadta: az út mentén kétoldalt tömérdek levágott emberfej lógott a fákon: ezt a sok ártatlan embert mind Karati kán emésztette el. Éppen 99-et számlált össze első feladataként.

Leült hát Oszküsz-ool sakkozni a kánnal. Amikor félig lejátszották a játszmát, látja ám a kán, hogy veszíteni fog. Hívatta is nyomban a feleségét, hogy hozzon ételt, amivel erősíteni tudja az erejét, de Oszküsz-ool észrevette a hamisságot és úgy bűvészkedett, hogy ő kapja az erősítő étket. Nem is kellett sok, a kán el is vesztette mind a három játékot. Esdekelhetett kegyelemért Oszküsz-ool nem kímélte, levágta a fejét, századikként a sorba. Így szabadította meg Oszküsz-ool három tudományával a népet a kegyetlen Karati kántól.

Így szólt a mese, aminek a végén bizony volt hatásszünet. Élénk képei filmként peregtek lelki szemeink előtt, de az alsós tagozatos gyerekek rajzai is beszédesen illusztrálták a jó és a rossz, az élet és a halál jelenlétét, kegyetlenségét.

Katalin vezetésével végigfejtettük a mese szálát, kibontottuk képeit, értelmeztük rejtett üzeneteit. Szemügyre vettük a mese hősét, Oszküsz-oolt, aki fiatal kora ellenére érett döntéseket hoz, megteszi az első bátor lépést, elindul a biztosból a teljesen ismeretlen felé. Bizodalma van abban, hogy amit az élet elé hoz, azt tanulja meg tökéletesen s az életútján éppen annak veszi majd hasznát, azt váltja be.

Tisztában kell lennünk nekünk is örökségeinkkel, azzal, amit magunkkal hozunk (tulajdonságok, képességek, talentumok) és azzal is, hogy ezzel az örökséggel, hogy sáfárkodunk, mit hozunk ki belőle. Döntéseink kimenetelét nem tudhatjuk előre, csupán sejtéseink, reményeink lehetnek – ez érvényes lehet akár egy pályaválasztás előtti helyzetre is.
A tudományok elsajátításának oltárán feláldozott jószágok száma első hallásra bizony túlzónak, tékozlónak tűnhettek, de ha szimbólumként tekintünk rájuk, érthetőbbek: a kecske, a zabolátlan erő beváltása az összpontosításra, a sakk stratégiai tudományára; a tehén stabil, statikus állapotának a bűvészkedés, a varázslat beváltására; és a pedig a misztikum beváltása a számtan tudományára. S valójában odaadni azt tudjuk csupán, ami már bennünk is meg van, részünké vált.

A kegyetlen kán alakja az abszolút zsarnok figura, akinek mint egy nép uralkodójának a mennyei fény képviselete, kiárasztása lenne a dolga egy közösség élén ehelyett egy teljes társadalmat tart megfélemlítésben, visszaélve hatalmával, emberek százainak sorsáról dönt, úgy hogy „fejek hullanak” mindenfelé országában.

Átvitt értelemben a zsarnokot szimbolizáló alak megjelenhet saját belső térképeinken és kapcsolati térképeinken (család, munkahely, tágabb közösségi tér) is. Mi/ki a mi zsarnokunk? Ha belső térképünk tájaira nézünk, hol van a mi belső védelmi immunrendszerünk? Mozgósítható-e belső lelki erőnk a változtatásra? Gátat tudunk-e szabni a rossznak, gonosznak, önkényes hatalomnak? Ki tudjuk-e mondani az egyértelmű igeneket-nemeket? Megalkuvás nélkül ki merjük-e mondani a saját igazunkat?

Katalin az élet nehézségeivel szembe négy féle megküzdési utat vázolt fel:
1. Az élet rossz és az is marad „Kár is neki menni…” =élethazugság
2. Elkerülés „Velem ez nem történhet meg…”=élethazugság
3. Túlkompenzálás „Nem is olyan nagy a baj…”=élethazugság
4. Szembe lehet menni az élet kegyetlenségével =ez a mese tanítása.

Üzenete, hogy a rend visszaállítható: gátat tudunk szabni a zsarnokságnak, el tudjuk törölni a rosszat – döntést hozva a jó mellett, kiállva az igazságért – azzal a tudománnyal, amink van – közösségünk javát legjobban szolgálva.

Köszönet Katalinnak az újabb lélek-gyógyító meséért, tanításért;
Juditnak a nagyszerű szervezésért, meghitt délutánért, együttlétért.

Szilvási-Zupkó Anett

 




Mesedélután felnőtteknek

Mesedélután felnőtteknek

A mese abban segíthet nekünk, hogy rálássunk valódi és hamis céljainkra, megláthassuk, hogy azon az úton járunk-e még, amelyre elindultunk. Vajon betegségeink, szerencsétlenségeink, veszteségeink nem arra hívnak-e, hogy keressük a magunk „élettudományát”, és mindazt a közösség gyógyulására használjuk? Vajon mi segíthet nekünk, hogy elhatározásainkban ne bizonytalanodjunk el, hanem végig vigyük utunkat a célig?

A mese címe: A fiú három tudománya

2019. április 4-én, csütörtökön 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola

Előadó: Sebestyén Katalin református lelkész

Belépés ingyenes!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!




Mesedélután felnőtteknek

A kovász útja a megosztás

Cudar széllel bélelt hószállingózással érkezett városunkba Sebestyén Katalin budai lelkésznő, aki Juhászné Derekas Judit tanárnő meghívására tartotta meg ötödik előadását, s hozta el a 12 hónap című görög népmesét a Szent István Katolikus Általános Iskolában összegyűlt eddigi legnépesebb hallgatóságnak.

Szépen terített asztal mellett, csengő hegedűszó után – mesemondó kendőjét felöltve kezdett bele az ötgyermekes szegényasszony és a gazdagasszony történetébe. Két asszony, két nézőpont, két világ merőben eltérő aspektusai bomlottak ki előttünk a mese hallgatása során.

Az egyikük a nehezítőt, a rosszat, az akadályt látja, ahol minden hónap csak új bosszúságot hoz: az egyik túl meleg, a másik túl hideg, betegséggel járó. Ez a gazdagasszony úgy éli meg a világot, hogy az ellene van: bántja, hibáztatja az évszakokat, a világában élőket. Hiányzik belőle a tisztelet, a fel/ráismerés. Csupán az irigység, mohóság hajtja. A mese folyama keményen üzen erre a destruktív zsémbességre: ez a fajta látásmód az elkerülhetetlen pusztuláshoz vezet, ami valóban (kígyók által) fel is falja majd őt.

A másik szegényasszony viszont keresi az előre vivőt, a táplálót, azt látja meg, hogyan és mit adnak a hónapok. Hogyan követik egymást, hogyan építkeznek, hogyan részei egy nagyobb rendnek, törvénynek. Tisztelettel van feléjük, meglátja a nélkülözhetetlenségüket. Mindnek helye van: „valamennyi hónap jó, derekasan végzi valamennyi a munkáját, amit Isten reábízott”. Helye van a kiáradásnak és a visszahúzódásnak, a vetésnek és az aratásnak. A téli hónapokra például úgy tekint, hogy azok különösen fontosak, ők lassítanak le minket, megállítják a mozgást, az aktivitást s a tűzhely köré gyűjtenek s ők hozzák a vetés-növesztő növénytermesztő esőt és a havat is.

Talán ismerős ez a két asszony. Talán – fájdalmas elsőre bevallanunk – de magunkban is felismerjük őket, ezt a kétféle nézőpontot. Talán mind a kettő bennünk él, jelen van. Néha egyik szól ki, néha a másik szemével nézzük a világot.

S most vajon milyennek látjuk ezeket a hónapokat? (Amik szimbolikusan életünk idejének 12 egységét mutatják.) Hol léptünk be, kapcsolódtunk igazán a mesébe? Mi az, ami igazán megszólított bennünket? Terápiás jellegű, fontos kérdések ezek, melyek mindannyiunkban más és más válaszokat eredményeztek. Hogy tekintünk életünk meghatározó szakaszaira? Milyen a hozzáállásunk? Katalin elárulta nekünk, hogy bizony nagyon nem mindegy: ezen áll vagy bukik ugyanis fennmaradó életünk minősége.

Életeseményeink folyamatosan változnak, meglehet, hogy egy sikerszéria után eljön a krízisek ideje, ami élet-halál közé szűkíti be tudatunkat, ahonnan nem érzünk egyáltalán kiutat. Ekkor következik be az a fordulópont, ami igazi erőpróbára sarkall, megkeményítve a még oly jámbor szívet is. Így történt ez a szegényasszonnyal is – amikor az utolsó kovász darabot is elvették tőle (ami a fenntartó életet jelentette) – elindult, hogy az éhségtől mentse meg gyermekeit.

Útja az idő sátrához vezetett, ahol 12 legény (hónap) hallgatta meg TÖRTÉNETÉT, s itt kaphatta meg azt a kincset, amivel visszatérve új életet kezdhetett. Megerősödve, felvértezve, újjászületve. „Hazatérve az asszony vett egy zsák búzát, elvitte a malomba, megőröltette, s kenyereket dagasztott belőle. Felvitte az Isten a dolgát, gazdaggá tette és gyermekei útját is elegyengette. Beteljesült rajtuk a kívánság: Szerencsével járj!”

A mese tanítása: hogy az Élet jó – a maga tökéletlenségével; sántaságával egyetemben. És mindig lehet még jobb is. Ez a gyógyító mese is mutatott fejlődési lehetőségeket, Katalin vezetésével a történetbe lépve mi is – ahogy a főhős is többé, gazdagabbá válhattunk lélekben. Ajándék volt ez az este minden résztvevőnek, az adventi várakozás időszakának áhítattal teli, méltó kezdete. Köszönet Jutka néninek a szervezésért, meghitt légkörért. Katalinnak az örök bölcsességeket feltáró meséért, aminek folytatását tavasszal izgatottan várjuk!




Mesedélután felnőtteknek

Ez a mese meghív bennünket, hogy rátekintsünk: hogyan bánik velünk az élet, és mi hogyan bánunk életünk idejével. Ha megélted már, hogy szűken méri az élet a támogatást, hogy mindent megpróbálsz megragadni, hogy talpon maradj; ha rólad is pletykáltak már igaztalanul, ha szorongatott a tehetetlenség, ha fogalmad nincs, hogyan tovább, DE MÉGSEM ADNÁD FEL TELJESEN, akkor neked szól a mese. Végigvisz a megpróbáltatásokon, hogy megállhass az Idő sátrában, ahol minden megméretik, és megmutatkozik a kiút.

A mese címe: A tizenkét hónap

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90:12)

2018. november 27-én, kedden 17 óra 15 perckor
Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola

Előadó: Sebestyén Katalin református lelkész

Belépő: 300 Ft/fő

Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: derekas.judit@freemail.hu
vagy személyesen az iskolában, az aulában elhelyezett jelentkezési lapon.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!




Egy mesés délután margójára

Juhászné Derekas Judit tanárnő meghívására immáron harmadik alkalommal érkezett városunkba Sebestyén Katalin, budai lelkésznő – tarisznyájában ezúttal „A tojásból teremtett leány” mesével. Iskolánkban megjelent hallgatóság egy különleges, jó ügyet szolgáló adománygyűjtéshez is hozzájárulhatott részvételével: személyes élmény és érintettség folytán Jutka néni a bevételt egy földrengés sújtotta, magyar alapítású, Nepálban működő óvoda javára ajánlotta fel.

A soron következő harmadik mese előtt Sebestyén Katalin kiemelte, hogy bizony felnőttként is szükségünk van a mesékre, mert nem csupán szórakoztató olvasmányok, hanem eszközök is önmagunk mélyebb megismerésére, elfogadására is. Gyógyítanak, tanítanak. A mesék sűrű hálóba fűzik évezredek lenyomatait, őseink archetípusait, éberen őrzik eleink hiedelmeit. A meséken keresztül kapcsolatba kerülhetünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetőségeinkkel, másrészt szellemi gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthetjük azt az értékrendet, amely nemcsak egy szűkebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak tekinthető.
Az előző meséhez hasonlóan a mostaniban is a párkapcsolat, a női-férfi együttélés, a női lét minőségei, különböző életszakaszai kerültek terítékre. A történet lehetőséget adott, hogy magunkra ismerhessünk benne, hogy a szereplők bőrébe bújhassunk, kitágított perspektívából láthassunk rá aktuális élethelyzetünkre. Vigaszt sugallt: ha életünk súlyos megpróbáltatásai adott pillanatban túlélhetetlen fájdalomnak tűnnek is, a bennünk végbement változás értelmet nyerhet később. S a teher, lehet esély a növekedésre, hogy túlszárnyaljuk önmagunk határait; hogy csiszolódhassunk; hogy minél ékesebb „gyémántként” ragyoghassunk majd.

A mese beszédes szimbólumai (tojás, körtefa) mellett egy varázsmondatot is kaptunk: „Semmi ne légy, csak az, ami voltál!” Az elvárások, megfelelési kényszerek leple alatt elterelődhet figyelmünk saját élettörténetünk felől, de ha van merszünk mélyre ásni és letörölgetni, akkor helyükre kerülhetnek a dolgok, s akkor lehet Nő és Férfi története is Egy, mint a Teremtett lány s a Királyfi esetében is.

Áhítattal teli, lélekemelő délután volt bensőséges légkörben, női körben – köszönjük az élményt, a szervezést Jutka néninek!




Mesedélután felnőtteknek

effordulo25

Mesedélután  felnőtteknek

Egy Mese arról, hogyan válhatnak  éretté nők  és férfiak  a párkapcsolatukban; mi lehet a következménye egy rosszul  időzített elismerésnek; mi a szerepe a nők  életében a várakozásnak; hogyan válnak  hasznunkra az élet apró kedvességei a nehézségek  idején; mi a boldogság titka.

Ezek  a kérdések  mindig is foglalkoztatták  a párkapcsolatra vágyó, vagy abban élő nőket. És a férfiakat is. A Fekete bika című mesével közelebb kerülhetünk  saját kérdéseinkhez, és talán válaszainkhoz is.

 2016. október 19-én, szerdán 17 óra 15 perckor

Helyszín: Mezőkövesd, Szent István Katolikus Általános Iskola

 

Előadó: Sebestyén Katalin

Budai Református Egyházközség lelkésze

Az előadás ingyenes!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

clip