Mesedélután felnőtteknek
Mesedélután felnőtteknek
A király ősz hajszála
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
(2 Tim 1,7)
Rendkívüli időket élünk, példátlan krízishelyzettel kell nap mint nap mindannyiunknak megküzdenünk: a láthatatlan vírus átírja mindennapjainkat, szokásainkat; kihatással van életünkre, kapcsolatainkra. A karantén időszak megmutatta, hogy legfontosabb emberi szükségletünk a másokkal való élő, személyes kapcsolódás, ami helyettesíthető ugyan, de mégsem pótolható. Szeptember 24-én Juhászné Derekas Judit tanárnő szervezésének köszönhetően – a biztonsági előírások szigorú betartásával – személyesen is találkozhattunk végre, ahol Sebestyén Katalin, budai lelkésznő A király ősz hajszála című mesét hozta el, útravaló, erőt adó üzeneteivel.
Rendhagyó mesedélutános alkalom volt ez, hisz ez a mese alapvetően az időskorúakhoz szól – annak a társadalmi csoportnak, akik a legveszélyeztetettebbek ebben a járvány helyzetben, akiket különösen fontos óvnunk, védenünk – éppen ezért számukra videó felvétel készült az előadásról – ami – reményeink szerint – segítséget nyújthat a megterhelő helyzetekkel való megküzdéshez, mentális jólétük megőrzéséhez.
Bevezetésként az ősz évszakára, szimbolikájára hangolódtunk énekekkel, dalokkal, közös imával. Majd Katalin elmondta Makhádéva király keleti meséjét, aki hosszú ideig: nyolcvannégyezer évig élt – először mint játszadozó gyermek, majd mint társuralkodó, végül mint maharadzsa uralkodott igazságosan, törvénytisztelően. Egy napon így szólt borbélyának: – Hogyha ősz hajszálat veszel észre a fejemen, szólj! Idő múltával a borbély a király koromfekete fürtjeiben egy ősz hajszálat vett észre. – Felség, egy ősz hajszálat találtam – jelentette. – Akkor tépd ki azt az ősz hajszálat, barátom, és add a kezembe! Arany csipesszel kitépte, és a király kezébe adta.
A királynak ekkor még további nyolcvannégyezer év volt hátra az életéből, de ennek ellenére, az ősz hajszál láttán úgy érezte, mintha a Halál Ura jött volna érte, felkavart lélekkel így gondolkozott: – Még a mai napon lemondok a világról, remeteségbe távozom – döntött. Borbélyát bőségesen megajándékozta, majd hívatta legidősebb fiát: – Kedves fiam, fejemen ősz hajszál jelent meg, megvénültem. Minden emberi gyönyörűséget kiélveztem, most már égi gyönyörre vágyom. Eljött az ideje világról lemondásomnak. Vedd át tőlem a királyságot, én elvonulok a Makhádéva-mangó ligetbe, ott fogok szerzetesi fogadalomban élni. Még azon a napon lemondott királyságáról, remeteségbe vonult, megtartva a négy szentséges életszabályt: miszerint 1.) az életben bizony vannak veszteségek, 2.) az élet iránt felelősséget kell vállalnunk, 3.) az életnek rendje van (van aktív és passzívabb része), 4.) kapcsolataink által törekedhetünk az értelemmel élt életre.
Katalin a mese értelmezése során először is a lemondásról beszélt nekünk, amely nem feltétlen jelent veszteséget, hanem épp, hogy nyereséget – az elengedés általi új megszületésével. „Aki elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” (Mt 10.39) Bölcsesség ezt tudni. S az ősz hajszálak ennek a bölcsességnek a jelei: minden őszhajszálnak megvan a maga története. Ha elbeszélgetünk vele, elmondhatja, hogy „beteltem az élet gyönyörével” – eleget kaptam az élettől, megajándékozott vagyok, tudom azt mondani, hogy: elég. Most már ideje visszavonulni a mangó ligetbe. És számunkra hol van a mi mindennapi mangó-ligetünk? Összhangban van ez a világ Isten szeretetében?
„Minden veszteség fájdalomba csomagolt megkönnyebbülés.” Fodor Ákos
Ezen életszabályok mellett a maharadzsa négy nemes igazságot is magáénak vallott, miszerint: 1.) az emberi élet lényegében szenvedéssel teli; 2.) a szenvedés oka az emberi önzés és a vágyakozás; 3.) van egy út (vagy mód), amelyen keresztül meg lehet szabadulni az önzéstől és a vágyakozástól; 4.) a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes életszemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés, ima.
A maharadzsa valóban ezen az ösvényen járt: az elmúlás, a halál gondolatának megjelenésével hozott egy – értékrendjének megfelelő – döntést, amivel cselekedeteinek irányát, útját tűzte ki. Olyan utat, amin még azelőtt nem járt, amivel azelőtt még nem foglalkozott, valami biztosat hagyott ott a bizonytalanért, nem félve az abszolút ismeretlentől. Volt bátorsága megtenni az első lépést, nem azért mert valaki arra kényszerítette volna, vagy azért mert nem jó helyen lett volna, hanem azért, mert mert szembenézni legsötétebb félelmeivel, le tudott mondani életéről, alázattal, bölcsességgel átadva örökségét, elnyerve beteljesült békéjét, megnyugvását.
Az időskori változások megélése, az elfogadás, a veszteségek integrálása nyitja meg az utat a bölcsesség, elégedettség és harmónia eléréséhez. A megoldások aktív keresése, a realitás megtalálása segíti a személyiségfejlődés folyamatosságát. Az életfeladatok megoldása, a krízisekre adott válaszreakciók határozhatják meg az időskor optimális megélését – őszinte elfogadással, szembenézéssel, bátorsággal.
Megtekintésre ajánlott videók:
- Merj változtatni! https://www.youtube.com/watch?v=Fc4irNG4IAE&fbclid=IwAR25CB68OeMkFO6OaVaN9B2OJdD78tCBb1JrYLyl1XBwB4wHzzW2Q363ci4
- Motivációs film – Lépcsőfokok Tedd meg az első lépést! https://www.youtube.com/watch?v=gKZarSYbkvg
