Az adácsi gyerekek Sarudon

Egy augusztusi forró reggelen kerékpárokkal együtt vártuk az indulást a sarudi táborba. Az autóbusz húzta maga után a speciális utánfutót, amelyekre fel kellett rakni egymás mellé minden biciklit. 1 órán át türelmes apukák rakosgatták, szerelgették, de nagyon lassan haladt a munka, így egy furgon került elő segítségként, hogy besegítsen a szállításba. Végre elindultunk!!

Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy ez az üdülő egy kis csoda! Kedves gondnok fogadott bennünket, egy gyönyörű, korszerű, szállodai színvonalú komplexumban. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor kinyitotta a gondnok a garázs ajtaját, és megpillantottuk a rengeteg – szinte vadonatúj kerékpárokat. Ó, hát nem is kellett volna kínlódni az indulásnál a felpakolással, ha tudtuk volna! Így azután vissza is küldtünk egy csomót. Hihetetlen volt számunkra, hogy ezen kívül is mennyi lehetőség vár a gyerekekre, amelyek a kellemes időtöltést szolgálják. Ki is használták a pingpongasztalt, a csocsót, és nem utolsó sorban a sportpályát. Az előzőeket a pici várakozások idején, a pályát pedig minden este.

Sporttábort szerveztünk, így minden napra igyekeztünk olyan programokat szervezni, amelyeken a gyerekek minél változatosabb sporttevékenységet próbálhatnak ki. Alapból minden reggel közös tornával kezdtük a napot. Szerencsénk volt az időjárással is, mert a nyár legmelegebb 5 napját fogtuk ki – és ez akkor is jó volt, ha bizony néha a 40 Celsius fok ellen kellett védekeznünk. Így azután baseball-sapkában, ásványvizes palackokkal ellátva pattantunk naponta nyeregbe! A Gondnok kitartóan segített ki-és bepakolni a kerékpárokat, kisebb szerelésekben segített, meg egyáltalán, mindenben a rendelkezésünkre állt. Hálásak vagyunk neki ezért! A forróságot csak úgy lehetett elviselni – s egyben motiválni is a gyerekeket -, ha naponta beiktatjuk a programba a strandot, a fürdést – természetesen kerékpárral!! Mikor a sarudi strandon, mikor máshol, például Kiskörén! Sarudon rengeteg vízisport kipróbálására volt lehetőség: a vizibicikli, a csúszda volt a mindennapos öröme a gyerekeknek, de a kajakozásra is volt lehetőség Peti tanár bácsival. Egy alkalommal nagyon messzire bevittük a vizibiciklit, mert csábítottak a nádas „útvesztői”, ahol varázslatos, meseszerű világ tárult elénk. A sodrás miatt alig bírtunk kivergődni, ami kalandos utazást jelentett a kisebbeknek. Közben szedegették a vizisüniket a fedélzetről, amíg Kincsóka (2. osztályos roma kisfiú) bele nem bukott a vízbe. Szerencsére jól tudnak úszni tanulóink, és minden baj nélkül visszaúszott. Itt csak én ijedtem meg …

Hosszabb kerékpártúrákra is elmerészkedtünk, így fedezve fel a Tisza-tó minden szépségét. Hosszú, kígyózó sort alkottunk a gáton végig; öröm volt erre a sok kicsi és nagy lurkóra nézni! A legközelebbi állomás, a 12 km-re lévő Dinnyésháton a KALANDPARK! Itt kipróbálhatták a gyerekek bátorságukat a magas kötélpályákon. Kicsit távolabb, Kiskörén az erőműig kerekeztünk, ahol a monumentális turbinák nyűgöztek le bennünket. Innen indultak tovább a bátrabbak, hogy körbebiciklizzék a tavat. Kicsit aggódtunk, hiszen a nagy hőség veszélyes volt, de épségben hazaértek mind a 12-en. Kitartásuk jutalma pizza volt, amit mohón el is fogyasztottak – és bizony ennek következményeit egész éjszaka viseltük. Szerencsésen megúsztuk a túrákat nagyobb sérülések nélkül – inkább a kerékpárokkal történt kisebb baleset, mint pl. leesett a lánc, kilyukadt a külső, stb. Vicces volt néha a megoldás is, mert megesett, hogy a Brigi tanár néni hátul, a csomagtartón szállította haza Kincsókát, Peti tanár bácsi pedig fél kézzel a sérült kerékpárt.

A tábor ideje alatt a gyerekek vegyes csapatokat alkottak, akik különböző feladatokat oldottak meg – általában sportoltak. A focirangadó minden este a nap befejezése volt, de élményt, sok-sok nevetést jelentettek számunkra a sorversenyek, a kerékpáros ügyességi versenyek is. Külön élvezet volt, hogy ezek a játékok este, a megvilágított sportpályán zajlottak. Az utolsó estén a foci befejező meccsei zajlottak, amikor megjelent a rendőrség is. A rendőr szabadkozva kért elnézést, hogy megzavarja a játékot, de bizony este 10 óra volt már, és a szomszédokat zavarta a játékunk. számunkra mégis pozitív volt a kicsengése ennek a kis közjátéknak, mert a rendőr bácsi őszintén mondta, hogy ő örülne, ha az ő fia este itt sportolna ahelyett, hogy a facebookon van.

Az egyik legnagyobb élmény volt a Tájfutás. A csapatoknak meg kellett keresniük térkép alapján az állomásokat a falu területén, és az volt a győztes, aki legelőször visszaért a táborba. Bizony volt olyan csapat, akikért este 7-kor külön el kellett menni, mert nem találták az állomásokat, de nem adták fel! Végül mindenki megérkezett, teljesítve a kijelölt utat.

Persze voltak más programok is, amelyek nem mindig a testmozgással függtek össze. Egy délelőtt a régi mesterségeket próbálhattuk ki: a csigatészta készítése, a kosárfonás, a seprűkészítés, a vas kovácsolása érdeklődéssel töltötte el a gyerekeket. Az egyik délután sárkányhajóra szálltunk, így eljutottunk a Tisza-tó rejtett zugaiba is, ahol csodálatos madár- és növényvilág tárult elénk. A vadkacsáktól kezdve a kócsagig, a vízililiomok világát csodálhattuk meg, amely olyan világ, ahová az ember ritkán juthat be.

Értékeltük is ezt az öt napot, hiszen a csapatok végig küzdöttek az eredményekért. Nemcsak a teljesítmény volt azonban a fontos számunkra, hanem az is, hogy jó tábori közösség alakult ki. Különösen örültünk annak, hogy a kisebbek, a nagyobbakkal igazán jól összebarátkoztak a csapatokban. Az utolsó délelőtt mindenki elmondhatta a véleményét, tapasztalatait, majd értékelésre kerültek a versenyek, és a gyerekek szinte mindannyian kaptak apró jutalmakat.

Az igazi, hiteles értékelés a gyermekek néhány iskolaújságba leírt véleménye. Azt hiszem, ezek mindennél többet mondanak arról, érdemes volt-e ezt az 5 felejthetetlen napot megszervezni Sarudon:

„Nekem a biciklis ügyességi verseny tetszett legjobban. … Jó, hogy jelentkeztem, mert egy élményekkel gazdag hétben volt részem!” (V. Luca)

„Nagyon szép helyeken jártunk. Soha nem felejtem el a Tisza-tó csodavilágát.” (Cs. Roland)

„Tiszta izgalom volt minden nap Sarudon! Szívesen jönnék még egyszer!” (K. Réka)

Juhászné Varga Márta ig.
Adácsi Szent Jakab Katolikus Általános Iskola és Sportiskola