Iskolánk 7. osztályos tanulói a Határtalanul! (HAT-17-01-2017-00272) pályázat keretében 2018. április 25-től április 30-ig Erdélyben kirándultak, melyről az alábbiakban beszámolót olvashatnak.

Április 25-én reggel 6 órakor indultunk (a 7.a és a 7.b osztály) társainkkal az erdélyi kirándulásra.

Az út hosszú volt. Dél körül értünk Nagyszalontára. Első állomásunk az Arany János Emlékház volt. Egy néni várt ott és előadást tartott nekünk. Utána Nagyváradra érkeztünk. Megnéztük a Szent László Székesegyházat, majd indultunk is Kalotaszentkirályra, az aznapi szálláshelyre. Megvacsoráztunk, majd beosztottuk, hogy ki hol alszik. Mi Erzsi nénihez kerültünk 9-en, tanárnő volt a tízedik. Általában háromfős szobákban aludtunk. Fürdés után még sokáig beszélgettünk.

Ébredés és reggeli után folytattuk az utunkat. Az első hely Kolozsvár volt, ahol a házsongárdi temetőt és a Szent Mihály templomot látogattuk meg. Ezek után következett a tordai Sóbánya. Itt 1-2 órát tölthettünk. Sok érdekességet láttunk, nagyon jól éreztük magunkat. Még volt egy kis időnk, ezért felültünk az óriáskerékre. Ezen a napon még Csíkrákosra mentünk. A fiúk faházakban aludtak, mi lányok pedig egy nagy épületben.

A harmadik napon a csíkrákosi Cserei Mihály Általános Iskolába látogattunk el, s testvériskolai kapcsolatot létesítettünk velük. Változatos programokkal vártak minket az ottani gyerekek. Nyergestetőn meg-csodáltuk azokat a kopjafákat, amiket a hősök és a régi Magyarország emlékére állítottak. Majd elénk tárult az, amit a legjobban vártunk: a Gyilkos-tó. Tanáraink azt mondták, az út kb. egy óra lesz, de végül három órát utaztunk. Igaz óránként kérdeztük: mikor érünk már oda? Vásároltunk és sokat nevettünk, majd vissza-tértünk a szálláshelyre.

A negyedik napon Csíkszeredára, Csíksomlyóra, Csíkszentandrásra, Gyimesbükkbe látogattunk el. Ez a nap nagyon fárasztó volt. Sok látványosság tárult elénk, amit értékeltünk, de egyre jobban kezdtünk fáradni. Az ötödik napot, a vasárnapot misével szenteltük meg, majd felmentünk a Hargitára egy traktor segítségével. A túra alatt többen sárosak lettek, de senkinek nem lett semmi baja, csak kicsit koszos lett. A szép napsütéses időben hamar megszáradtunk.

Az utolsó napon még Korondra és Szovátára látogattunk el. Az itthon összegyűjtött adományokat átadtuk a Böjte Csaba szerzetes által alapított szovátai gyermekotthon lakóinak. Nagyon örültek neki, hiszen nem kapnak mástól támogatást, csak a magyaroktól. Hétfőn a reggeli órákban indultunk el Csíkrákosról, és este fél 9 körül értünk haza. A buszon vígan énekeltük a Székely Himnuszt.

Ez alatt a pár nap alatt rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Szívesen gondolunk vissza az együtt eltöltött időre. Köszönjük a lehetőséget, hogy elmehettünk erre a szép útra.

Mirkóczki Fanni, Zakhar Vivien, Szemán Krisztina