Gimesi Dóra gondolatai a mű kapcsán:

Bár az életkort általában nem vettük figyelembe, ennél a novellánál muszáj megemlítenünk, hogy a szerző 13 éves, és ez a legjobb értelemben érződik is minden során. Hiteles, ahogy a barátságról ír, hiteles a magánya és hiteles az optimizmusa is. Érzékletes képekkel festi le a történetet, egy elárvult kutya és egy elárult kiskamasz találkozását – a párhuzamos sorsok a végén összefonódnak, és bár megnyugtatóan végződik a mese, mégis ott bujkál a sorok között valami fájdalmasan megszerzett bölcsesség az emberi kapcsolatok természetéről. Olyan ez az írás, mintha éppen a tapasztalat megszületésének pillanatában rögzítene egy lépcsőfokot a felnőtté válásból. Ez olyasmi, amit utólag, felnőttként már nagyon nehéz visszahozni. Anna, írj még sokat!