Hej, rozmaring, rozmaring

Mesedélután felnőtteknek

Április 25-én immáron negyedik alkalommal tartott felnőtteknek szóló mesedélutánt Sebestyén Katalin, budai lelkésznő a Szent István Katolikus Általános Iskolában. A program Juhászné Derekas Judit tanárnő szervezésében, a TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁS ERŐSÍTÉSE A KÖZÖSSÉGEK FEJLESZTÉSÉVEL EFOP-1.3.5. 16-2016-00548 elnyert pályázat keretében valósulhatott meg.

Sebestyén Katalin a mesesorozat idei utolsó, befejező részeként A rozmarintszál című mesét hozta el hozzánk. Ahogy az eddigi alkalmak során megszokhattuk, most is volt a témához kapcsolódó, ráhangoló közös éneklés, gyönyörű hegedűjáték Apostol Anna tanárnő előadásában. A mese illusztrációit, kiállított színes képeit az iskola 4.a osztályos tanulói készítették erre az alkalomra.

A lelkésznő mesemondó kendőjét magára borítva olvasta fel nekünk a feleséget kereső király – megpróbáltatásokkal teli, ám boldog végkifejlettel járó – útját. A mese elemzése során most is lehetőséget kaptunk, hogy felvegyük a fonalat a mesékbe zárt hagyományokkal, mítoszokkal, örökérvényű bölcsességekkel.

A meséknek sajátos kódrendszere van, Katalin útmutatásával ezeket a rejtett, mindenkinek szóló üzeneteket értelmezhettük magunkra vonatkoztatva. A mesében minden szereplő mi magunk vagyunk, a helyszínek pedig belső helyszínek, lelkiállapotok. Adott itt is a jó és a rossz, a segítők és a gonosz is. Mint életünkben a barátok és az ellenségek. Szimbolikus nyelvvel, képi gondolkodással, ősök tudásával közvetít ez a mese is az ember életfeladatairól, megküzdési módjairól. A megházasulandó király miután nem talált feleséget magának, a sokat tudó öreg Vadászhoz (Atya) ment, aki egy rozmarintszálat adott neki, s azt mondta, hogy amely leány előtt ez a rozmarintszál meghajol, azt vegye feleségül!

A történet központi motívuma: a rozmaring, az emlékezet ágacskája. Már az ókori görögök is felfedezték előnyös hatásait: memóriájuk jelentősen javult a rozmaringtól, a görög diákok a vizsgáikon rozmaringkoszorút viseltek a fejükön, ezzel serkentve agyműködésüket. A középkorban emlékezetet frissítő hatása miatt egyfajta szimbóluma volt a szerelmesek közötti hűségnek. A keresztény létszemléletben a rozmaring az élet-halál körforgás, az összetartozás és a hűség, az apró kékesfehér rozmaringvirág pedig a szűzi tisztaság jelképe.

A király hasztalan keresését egy kicsi Aranymadárka (Szentlélek) segítette azzal, hogy a Tündérkert felé irányította a királyt. Útja során találkozott a Táltos paripával (Életerő), akivel – a bal lapockájából (női seb) egy ezüstnyilat kihúzva – folytathatta elszánt keresését. Egy üvegvárhoz érve olyan üvegembert talált, akinek hasában egy megemészthetetlen dongó volt. Úgy szabadíthatta meg a király az üvegembert, ha a kétkardú pókot, a dongó anyját elpusztítja. Kardját kirántva Táltosa erejével együtt el is bántak velük végérvényesen. Így változhatott vissza az elvarázsolt üvegkirály, üvegkirályné és szobaleányuk újra szép emberré.

Innen már csak egy szempillantás volt a tündérkert, ahol a gyémántpalota körüli tündérek a fehér liliommá változott királykisasszonyukat gyászolták. A királyt a fehér liliomhoz vezették, s hát a rozmarint csak meghajlott a fehér liliom előtt. Az aranytollú madár rászállt, elkezdett énekelni, s ím – halljatok csodát! – ebben a pillanatban a fehér liliom gyönyörűséges leánnyá változott. Papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. A király elérte élete célját, a jó győzedelmeskedett a gonosz fölött, a kaotikus helyzet után visszaállt a rend. A rend, ami a mi élettörténetünkben is elveszíthető, de ami újra és újra – megfelelő hozzáállással, segítséggel – megtalálható és visszaállítható – jól tudva, hogy a sérülés tartogatja magába a gyógyulást is.
A mese segíthet visszaállítani ezt az elveszett egyensúlyt – mintát, bátorságot adva megküzdési mintáival. Nem gyógyszer, de gyógyít, mert segít megmutatni a változáshoz vezető utat, s azt mindig a fény, az élet felé tartva.

Az előadás nagy hatást gyakorolt a teljes hallgatóságra, s reméljük a következő tanévben is lesz folytatás és újabb mesékkel gazdagodhatunk lélekben majd. Köszönjük az élményt, a szervezést, a szeretetvendégséget Jutka néninek, a lehetőséget az intézménynek!