Szeretettel emlékezünk rájuk

A karantén fogságában embert – szülőt, gyereket, pedagógust – próbáló módon folyik az oktatás most az iskolákban országszerte. Elgondolom, hogy mivé válna a világ, ha ez sokáig így tartana. Nem lenne pedagógus, aki kézen fogná a bátortalan gyereket, bíztatná, megsimogatná, jóra intené, s, ha kell, a csintalanságot féken tartaná – igazi, szívből jövő pedagógusi szeretettel.

A Szent István Katolikus Általános Iskolából a közelmúltban két ilyen nagylelkű nyugdíjas tanító néni távozott közülünk: Hornyák Pálné és Pap Jánosné – mindketten az 1991-ben induló katolikus iskola nevelői voltak.

Hornyák Pálné Mancika az induló egyházi iskola erős támasza volt. Nem nagy hanggal, hanem emberségével, személyes példájával tanította a fiatalabb nemzedéket. Alapos, lelkiismeretes munkáját nagy hivatástudattal végezte. Rendkívül tájékozott, sokféle hasznos ismeretet, művészi értéket befogadó és „csodálatos” élményeit tovább adó volt. Kiemelt figyelmet szentelt a gyengékre, nehéz sorsúakra, elesettekre. Ez a megértő, segítő jószándéka élete végéig elkísérte. Súlyos betegsége rövid idő alatt felőrölte egészségét, életét.

Pap Jánosné Irénke vidám, kedves színfoltja volt a tantestületnek. Örökké  optimista, mindig jókedvű. Csak az egyeneslelkű, tisztaszívű emberek tudnak ilyen felhőtlenül nevetni, maguk körül mindenkit felvidítani, közösséget teremteni. Életét a család, és az iskolai munka határozta meg. Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a tanítványainak sorsát. életük alakulását. A hirtelen halál könyörtelenül ragadta el.

Drága Mancika és Irénke! Ti már fentről segítitek szeretteiteket, sok-sok volt tanítványt, munkatársakat, a katolikus iskolát.

Életeteket jutalmazza az Úr, nyugodjatok békében!

Molnár Mária ny. igazgatónő