Iskolánk tanulói 2022 június 3-án  megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról a felújított székely kapunál a 5.a 5.b és 3.a közreműködésével. Hálás köszönet iskolánk karbantartójának Koncz Lászlónak, hogy emlékezetes előadásmódjával emelte műsorunk színvonalát. Külön köszönet minden szülőnek és érintett osztályfőnöknek a közreműködésért, Thomán Marcellnek a néptánc betanításáért és Keszi Jenőnek a népzenei kíséretért.

Kozma Andor
Magyar Haza
Mikó Péter elmondása alapján

Olyan egy ország ez mint a két markom,
Mikor inni vágyván a víz alá tartom.

Fönt mind a tíz ujjam ihol mind föl hajtva,
Sok magas csücskös bérc von határszélt rajta.

Talán mintha a tenyerem volna,
Szétterjengve tágul a hatalmas róna.

Mint az ereimben a vér az élet,
Sok szeszélyes folyó azon tova széled.

De végül összefoly az egész egy rendbe,
Csuda szép országnak van ez teremtve!

Vót egyszer egy ország ahol élt a Magyar,
A Kárpátok védték ha jött a zivatar.

Az idők folyamán ráéhöztek mások,
Szerte hasígatták szép Magyarországot.

Ugyan ki akarta? Tehetünk mi róla?
Felelős mindezért a vén Európa!

Széttépték országunk s véle szíveinket,
Idegen népeknek odavetvén minket.

A Trianont sínyli hat ország Magyarja,
Eggyel sem beszéltem ki így akarja.

E ként lett kissebség öt országban népünk,
Mög sem kérdezték, hogy jó lesz e így nékünk.

Ott van példaképpen a szép Kárpátalja,
A lakosság magát őslakosnak vallja!

Ott nyílt meg számunkra a Kárpát medence,
Bé fogadott minköt az áldott Verecke.

Aztán jött Trianon sorsokkal játszva,
Csodás országunk szerte széjjel vágat.

Akkor Szlovák később Orosz lött Verecke,
Felejthetetlen volt népünknek e lecke.

De mindeggy ki, hogy számol – összead vagy szoroz,
Míg Magyar a Magyar abból nem lesz Orosz.

Eképpen került át Jugoszláviába,
Délvidék, Baranya, Bánát és a Bácska.

Csehszlovákiában is elvárták a néptől,
Hogy önként válljék meg a múlt emlékeitől.

Erdélyországnak sem fényesebb a sorsa,
Értük is adósunk marad Európa.

Bottal, vasvellával erőltették rájok,
Hogy a Székelyekjből válljanak Románok.

Annál gazdagabbak, szeretnek, éröznek,
Mög sosem hajolnak inkább elvéröznek.

Nem csak bennünket súlyt a Trianon átok,
Kik minket tipornak azokra is szállott.

Nékik sem hoz az örök boldogságot,
Ha más üldözötként éli a világot.

Ausztriában talán kicsit jobb a sorsunk,
Tudjuk honnan jüttünk s hova tartunk.

Nézem így sorjában, hogy ki maradt még hátra,
A sok szerte széledt magyar a világban.

Ki bújdosva – búsan éli a világát,
Elsíratja mindön nap elhagyott hazáját.

Nem kérjük most vissza ősi földjeinket,
Csak annyit akarunk, hogy értsönek mög minket.

Ne legyön a Magyar másnak keze s lába,
S ne vegyék el jogát a maga hazájában.

Beszélhesse nyelvét úgy ahogy tanúta,
Hisz ő tekint vissza a legdícsőbb múltra.

Sokaknak nem tetszik, mi ezt kimondjuk,
De él az igazság akárhogy titkoljuk.

Szerte hasígattak – szenvedünk azóta,
Tedd jóvá vétkedet bűnös Európa.

Tödd jóvá vétködet bűnös Európa!